Aranyszarvas Füzetek „HONFOGLALÁSOK” IDŐRENDJE Témakör: MAGYARSÁG TÖRTÉNETE

7. szám 2009. év

<<<	vissza a főoldalra

Figyelem!

Az itt közzétett dokumentumok elektronikus formában szabadon másolhatók, terjeszthetők, de csak saját célokra, nem-kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz, változtatások nélkül és a forrásra való megfelelő hivatkozással használhatók.

Minden más terjesztési/felhasználási forma esetében a szerző/tulajdonos engedélyét kell kérni!

Ezt a copyright szöveget a terjesztett dokumentumban mindig fel kell tüntetni!

Farkas László (Remete)

Magyarság eredete: 2. rész

HONFOGLALÁSOK IDŐRENDJE

Elméletek, kutatások, eredmények, következtetések…

Korabeli krónikák és tudósítások felhasználásával.

Időszámítási zavarok

Több kutató azért kételkedik a régi krónikák tudósításaiban, mert a konkrét eseményekhez kapcsolt dátumok gyakran ellentmondásosak. Ennek okai: pontatlan átvételek és számítások, másolási hibák, események utólagos hallomásos-rögzítése, esetenként tudatos hamisítás. De időnként ez zavar csak látszólagos, ha az eltérést különböző időszámítások keveredése okozza.

Bizánctól keletre a római, keresztény, iszlám és szaka időszámítások váltakozása (átváltása) okoz „meglepetéseket”. Nyugati krónikáknál a többféle (szelekuida, diokleciánuszi, dionüszoszi, vagy császárok uralkodásához kötött) időszámítások „tologathatják” az események időpontját. Akár 284-312 évvel is, amennyi éppen elegendő volt a „kitalált középkor” teóriájának megszületéséhez.

Íme, néhány akkori időszámítás „eltolódás” a mai időszámításhoz viszonyítva (években):

bizánci: +5509 (léteznek ettől néhány évvel eltérő változatok is); alexandriai: +5492; zsidó: +3760; örmény: +2496;

ógörög: +775; Nagy Sándor-féle: +322; szelekuida: +311; pártus: +247; szaka: +57;

diokléciánusz-i: -284; örmény: -551; iszlám: -662; stb…

A hun-magyar bevonulás időpontját a krónikák a 373-451. közötti évekre teszik. Kézai Simon a 700. évet jelöli meg, ami feltehetően szelekuida időszámítás szerinti dátum, és átszámítva: a 388. évnek felel meg. Ez az időpont már jól illeszkedik a többi krónikai tudósításhoz. Az avar-magyar bevonulás a krónikák szerint 622-630. között történt. Itt is érzékelhetők bizonyos „időpont-szórások”, de ezek mértéke nem okoz nagyobb zavart.

A magyarok második szkítiai kivonulására Kálti Márk a 600 vagy 677. évet jelöli meg, ami egyértelmű elírás. Ezt bizonyítja, hogy a krónika utalása szerint ez az esemény Konstantin császár és Zakariás pápa ideje alatt történt, vagyis 741-751. között. Ezt az idősáv már jól illeszkedik a többi krónikákban megjelölt 744. évhez.

A türk-kabar, magyar és fekete ugor honfoglalás idejét a krónikák többsége 889-898. közötti időre teszi.

Az ennél korábbi időpontok többféleképpen értelmezhetők.

Utalhatnak a Kárpát-medencei bevonulást megelőző nyugati portyázásokra, esetleg a Kárpátok vagy Erdély elérésére.

A későbbi időpontok pedig a Pannónia (Dunántúl) megszállására mutatnak.

Események időrendje

Az események időrendbe állítása ezek után nem okoz különösebb gondot. Az időrendi eltérések sem jelentősek, mivel a korabeli tudósításoknál nem ritka a néhány évtizedes pontatlanság.

Alaphelyzet:

- neurik éltek a Tiszánál, az agathyrsik a Marosnál (Herodotosz, Caius Plinius Secundus)

- bizonyos szláv népesség élt a Duna-mellékén és Pannoniában (Nesztor-krónika)

- vengerek (ugorok) Pannoniában éltek, onnan vándoroltak északra (Nagy Lengyel Krónika)

- ugorok a karéliaiak, lettek és litvánok környékén éltek (Nesztor-krónika)

- ugorok éltek Kijev környékén is [Ugor-hegy, Ugor nevű település] (Nesztor-krónika)

- ugorok éltek a Kárpátoknál is [Ugor hegyek = Kárpátok] (Nesztor-krónika)

- jugorok a szamojédek szomszédságában éltek [Káma-Vicsega-folyó felé] (Nesztor-krónika)

- jugorok egy része a Fekete-tengerhez költözött (M. Miechowita, J. Reytenfels, S. Neugebauer)

- magyarok éltek a Fekete-tenger környékén (Ibn-Dasta, magyar és török krónikák)

Szkíta-magyar bevonulás (Fekete-tenger partvidék > Duna-Dnyeszter mente útvonal):

i.e. 7. század: - Kárpát-medencébe bevonultak a kimmerek, majd a szkíták (Herodotosz)

i.e. 5. század: - Pannoniába kisebb méd-szigünna csoport telepedik meg (Herodotosz)

Szarmata-magyar bevonulás (Don-vidék > Duna torkolat > Duna-Tisza-köz útvonalon):

1. század: - egy Ungar nevű vezetésével szarmaták Pannoniába vonultak (P. Ransanus)

1. század: - szarmaták vonulnak Kárpát-medence és Visztula mellé (ravennai Anonymus)

Hun-magyar bevonulás (Fekete-tenger partvidék > Duna-mente > Erdély útvonalon):

373. - hunok elfoglalják a Tisza-környékét (Bonfini)

373. - magyarok, vagyis a hunok 1. bevonulása Pannoniába (Kálti Márk)

373. - hun-magyarok és kaukázusiak Tiszántúlon egyesülnek (Mahmud tercümán)

380. - madzsarok a hunokkal elfoglalják Pannoniát (Mahmud tercümán)

388. - hunok, vagy magyarok 1. bejövetele Pannoniába (Kézai S.)

401. - hunok, akiket magyaroknak neveznek, elfoglalják Pannoniát (Bonfini, Thuróczy)

417. - hunok az elfoglalt Pannóniát Hungaria-nak nevezik (Paulus Orosius)

450. - vengerek visszatérnek származási helyükre, Pannoniába (Nagy Lengyel Krónika)

451. - hunok bevonulása Pannoniába (Anonymus)

Hun-magyarok részleges kivonulás (Erdély > Balkán > Fekete-tenger partvidék útvonalon):

454. - hunok Pannoniából Erdélybe és a Duna-delta környékére vonulnak (Herodotosz)

454. - utigurok Attila halála után visszavonulnak Szkítiába (Procopius Caesarea)

454. - hunok Erdélybe és Görögországba vonulnak (Kézai S., Kálti M., Bonfini)

445. - hunok Pannoniából Szarmatiába vonulnak, ahonnan kivonultak (P. Ransanus)

445. - üngürüszök Pannoniából Erdélybe és Görögországba vonulnak (Mahmud tercümán)

445. - magyarok Magzsarisztánból Erdélybe és Nagy Sztyeppére vonulnak (Madzsar Tarihi)

465.- magyarok vonulnak Krímbe, elfoglalják Kercs városát (J. E. Tunmann)

467. - magyarok és bolgárok elfoglalják a Don-Dnyeszter közét (J. E. Tunmann)

469. - magyarok és bolgárok a hunokat a Duna nyugati oldalára szorítják (J. E. Tunmann)

Avar-magyar bevonulás (Volga > Fekete-tenger partvidék > Duna-mente útvonalon):

560. - magyarok és bolgárok elismerik a varok és hunok [avarok] uralmát (J. E. Tunmann)

615. (622.) - kazáriai bolgárok elfoglalják a Duna mentét (Nesztor-krónika)

621. (628.) - fehér ugorok vonulnak a Kárpát-medencébe (Nesztor-krónika)

630. - ugorokat a királyukról abaroknak nevezték el (Szent Izidor krónikája)

631. - belháborúban győztes avarok Pannoniából kiűzik a bolgárokat (Fredegar krónika)

782. - avar és yugur (iuggoro) küldöttek Pannoniából Nagy Károly elé járultak (Korai Metzi Évkönyv)

Magyarok ismételt kivonulása Szkítiából (Erdély > Fekete-tenger partvidék útvonalon)

679. - magyarok és bolgárok kénytelenek elfogadni a kazár uralmat (J. E. Tunmann)

743-751. között hunok vagy magyarok 2. vonulásának kezdete (Kálti M.)

744. - magyarok ismét felkerekednek Pannónia felé (Túróczy)

744. - magyarok Szkítiából visszaindulnak Pannoniába (Bonfini)

744. - üngürüszök kivonulása Szkítiából (Mahmud tercümán)

744. - madzsarok kivonulnak a Nagy-Sztyeppéről (Madzsar Tarihi)

Ugor-magyar bevonulás (Szuzdal > Kijev > Halics > Tisza útvonalon)

872. - hunok, vagy magyarok 2. bejövetelének kezdete, Pannoniába (Kézai Simon)

884. - magyarok Szuzdalon és Kijeven át Pannoniába jöttek (Anonymus)

889. - magyarok (ugorok) bevonulása (Zágrábi és Váradi krónika)

891. (898.) - fekete ugorok (ouggorok) Kijevnél, továbbvonulnak a Kárpát-medencébe (Nesztor-Krónika)

892. - hongroisok (más népekkel) elpusztítják Moraviát (Fuldai évkönyv)

897. - ugorok, murómák és dunai bolgárok éltek a Duna mentén (Rogozsszki Krónikás)

903. - magyarok elfoglalják a Kárpát-medence keleti részét (Anonymus)

Doni-magyar bevonulás (Fekete-tenger partvidék > Erdély > Tisza útvonalon):

855. (862.) - kazárok adót szednek a szeverjánoktól és vljaticsoktól (Nesztor-Krónika)

879. - magyarok és bolgárok egy része elmenekül a kazároktól (J. E. Tunmann)

882. - magyarok és bolgárok egy részét a besenyők kiűzik a Krím félszigetről (J. E. Tunmann)

882. - türkök a besenyők elől nyugatra és Irán felé vonulnak (VII. Konstantin)

882. - magyarok a besenyők elől a Dnyeper nyugati oldalára költöznek (J. E. Tunmann)

882. - ugorok az Al-Duna mentén (Metód-legenda)

888. - agarének először hatolnak be a Duna forrásvidékére (Nagy Szent Galleni Évkönyv)

889. - ungarok a Doni mocsarakból Pannoniába jöttek (Szent Bertin Évkönyv)

889. - ungarok elfoglalják a pannonok és avarok pusztáit (Regino prümi apát)

894. - magyarok Nagy-Moráviába vonulnak (J. E. Tunmann)

894. - türkök [Árpád fia vezetésével] támadják a bolgárokat, bizánci kérésre (VII. Konstantin)

895. (902.) - ugorok a bolgárok földjére támadnak, bizánci kérésre (Nesztor-Krónika)

895. - görögök békét kötöttek avarokkal, akiket ungaroknak neveznek (Fuldai Évkönyv)

895. - türköket megtámadják a besenyők, bolgár kérésre (VII. Konstantin)

895. (902.) – ugorokat megtámadják a besenyők, bolgár kérésre (Nesztor-Krónika)

896. - Árpád-féle türkök-kazárok Etelközből Kárpát-medencébe költöznek (VII. Konstantin)

Magyar nép eredetének rövid története

Fogalmi pontosítás:

„helyi-kárpáti” népesség: eredetileg a Kárpát-medencében élő magyar jellegű népességek (ős cro-magnoniak, neurik, agathyrsik), valamint ezek közül a Kárpát-medencét elhagyó és később visszatelepülő népek, továbbá a „helyi-kárpáti” népességben szervesen feloldódó jövevények (példul: kimmerek, szkíták, szarmaták, alánok, székelyek, yugorok...)

„északi-kárpáti” népesség: a Kárpát-medencét északi irányban elhagyó „helyi-kárpátiak”. Akik, a Balti-tenger partvidékén és attól kelet felé [az Odera-Dvina-Vicsegda sávban] telepedtek le (vegierek, fehér /nyugati/ és fekete /keleti/ ugorok, ougorok, murómák...).

„keleti-kárpáti” népesség: a Kárpát-medence keleti oldalán élő, továbbá a medencét keleti-délkeleti irányban elhagyó „helyi-kárpátiak”. Akik, a Fekete-tenger körzetében [Kárpátok-Don-Belaja sávban] telepedtek le (székelyek, csángók, dnyeperi-doni ugorok, Don-Volga közti urogok, utigurok…).

„meotisi-kárpáti” népesség: a kárpáti népességekből kiszakadó azon csoportok, akik a Meotis környékére [Don-Volga-Kaukázus háromszögbe] vonultak-kényszerültek (kimmer-hunok, hun-ugurok, unn-akatírok, altziagirok, szabirok, aulciagrik vagy ulcingurik, délre vándorolt jugorok, üngürüszök, kabar-kazárok, türkök, madzsarok…).

Időrend:

i.e. 200. ezer körül: a modern ember (Homo sapiens sapiens) kialakulása Afrikában.

i.e. 100-40 ezer között: modern ember vándorlása más földrészekre. Európa megközelítése Kis-Ázsia felöl (akkor zárt balkáni földszoroson át).

i.e. 40-20 ezer között: modern ember elterjedése Európában [R1 Y-DNS haplo-csoport]. Hasonló kőeszközök és Vénus-figurák megjelenése Pireneusoktól a Bajkál-tóig. [Aurignaci és gravetti kultúra, Szeleta és helyi gravetti műveltség]. Kárpát-medence és környékének benépesülése („kárpátiak”).

i.e. 20-10 ezer között: a jéghatár előretörésével egyes területek elszigetelődnek. Népességek közötti genetikai különbségek erősödnek. [Pireneusok = R1b, Pó-síkság = I, Kárpát-medence környéke = R1a], Krím-környéke = R1a1]. A Kárpát-medencei „helyi-kárpáti” és dnyeszter-menti „kelet-kárpáti” népességek kultúrája hasonló, mivel a Duna-mente és Fekete-tenger melléke – az északabbi eljegesedési határ miatt - átjárható volt. [Epigravetti kultúra]

i.e. 10-8 ezer között: jéghatár visszaszorulásával a Balti-tenger szabaddá válik.

Kárpát-medencei és Dnyeszter-menti kárpátiak egy része helyben marad. Többségük északabbra vonul, sajátos műveltséget alakít ki az Odera és Berezina-folyó között [Szvideri kultúra].

i.e. 8-6 ezer között: a Kárpát-medencében élő „helyi-kárpáti” népesség részben letelepedett, életmódot folytat.

A Kárpát-medencéből északabbra vonult „északi-kárpáti” népesség egy része észak-keletre húzódik.

Ebből formálódnak egyes ÉK-európai műveltségek [szvideri, Kunda és Meman kultúra].

i.e. 6-5,5 ezer között: Kis-Ázsiából származó földművelő népek a Duna-vonalán elérik a Kárpát-medencét. Dél-Dunántúlon egy részük letelepszik. A „helyi- és keleti-kárpáti” népesség fejlődése új irányt vesz. Alföld délkeleti részén, Erdélyben és Moldvában sajátos műveltség és kiegészítő jellegű mezőgazdálkodás alakul ki [Körös-Sztarcevo kultúra]. Az „északi-kárpáti” népek fokozatosan kelet felé terjeszkednek. Az „északi-kárpáti” népek egy része a Finn-öbölig hatol [Neman kultúra].

i.e. 5,5-5 ezer között: a kis-ázsiai bevándorló népesség birtokába veszi az ősi európai népek által kevésbé lakott területeket, valamint a Kárpátok és Dnyeper közti területeket. A „helyi-kárpáti” népesség egy része Kárpát-medence északi és keleti részén önálló kultúrát alakít [Bükki kultúra, keleti vonaldíszes kerámia kultúra]. A „keleti-kárpátiak” a keleti erdős, folyó-menti területeket veszik birtokba [Cucuteni-Trypillian, Bug-Dnyeszter], kapcsolatba kerülnek a „nyugati vonaldíszes kerámia kultúra” népességével. Az „északi-kárpátiak” életkörülményeiben nincs jelentős változás [Neman kultúra].

i.e. 5-4 ezer között: Tisza környékén önálló „helyi-kárpáti” kultúra alakul ki [Tiszai kultúra]. A helyi kárpáti és a bevándorló földművelő népességek közös műveltsége szétterjed Dunántúlon is [Lengyeli kultúra], a Kárpát-medence környékén [Tordosi kultúra]. A „keleti-kárpáti” népességeket új hatások érik [Dnyeper-Don, Sredny Stog kultúra]. Az „északi-kárpáti” népességek viszonylagos nyugalomban élnek [Neman kultúra].

i.e. 4-3 ezer között: a dunántúli „helyi-kárpáti” és bevándorló földművelő népesség közös kultúrája a Duna mentén a Morva-medencéig kiterjed [Badeni, Péceli kultúra]. A Kárpátok és Donec közötti „keleti-kárpáti” népesség kapcsolatba kerül a keletről nyugat felé terjeszkedő kurgán [Yamna kultúra] népességekkel. Egy részük a Krím-félsziget (Meotis) mocsaras területeire szorul, ahol új kulturális hatások érik („meotisi-kárpáti” népesség).

i.e. 3-2 ezer között: a Duna mentén nyugati „harangedényes” népesség beáramlása.

A „helyi kárpáti” és bevándorló népességek kultúrájának keveredése. Dunántúlon, Alföldön, Körösök mentén és Erdélyben bronzeszközök megjelenése [Somogyvár-Vinkovci, Makói és Nagyrévi kultúra]. Havasalföldön kis-ázsiai megalitikus kultúra és magaslati növény-termesztés nyomai. A „keleti-kárpáti” népességek keleti-déli népességekkel keverednek [Costica-Ciomortan kultúra]. Az „északi-kárpáti” népességeknél a régi kultúra fejlődik [Narva kultúra].

i.e. 2-1,5 ezer között: viszonylag nyugodt időszak jelentősebb népmozgások nélkül. Kárpát-medencében sajátos „helyi-kárpáti” kultúrák kialakulása [Hatvani, Vatyai, Ottomány kultúra]. Duna és Tisza mellékén nagy létszámú és erődített tell-települések.

A Dnyeper-Kárpátok között élő „keleti-kárpáti” népességek kedvező területein jelentős létszámú mezőgazdasági települések alakulnak ki [Cucuteni-Trypillian kultúra]. Az „meotisi-kárpáti” népességeknél a preszkíta hatások erősödnek [Yamna kultúra]. Az „északi-kárpáti” népességekre a skandináv eredetű és nyugatról kelet felé terjedő kultúra hat [Vonaldíszes kerámia és harci balta kultúra].

i.e. 1,5-1 ezer között: kelet európai nomád „halomsíros” népességek behatolása és jelentős népmozgások a Kárpát-medencében.

A „helyi-kárpáti”, a „keleti-kárpáti” és a közép-európai kultúrkör keveredése [Dunai, Noua, Kurgán kultúra].

A „meotisi-kárpátiak” szkíta erőtérbe kerülnek. Az „északi-kárpátiak” egy része a Volga felső vidékéről a Fekete-tenger környékére a „metotisi-kárpátiak” környezetébe költözik.

i.e. 1- 0,5 ezer között: Alföld és Erdély nagyobb részén „helyi-kárpáti” népesség [neurik, agathyrek].

Dunántúl déli részére illír-pannon csoportok települnek. Kis-alföld környékére kelták elődei hatolnak be. Egyes „meotisi- és keleti kárpáti” csoportok a szkíták elől menekülő Krím-Don környéki kimmerekhez (más csoportok az őket meghódító szkítákhoz) csatlakozva beköltöznek a Kárpát-medencébe. Az „északi-kárpáti” is népességek kapcsolatba kerülnek a szkítákkal.

i.e. 5-1. század között: a bevándorlók és visszatérők beolvadnak a „helyi-kárpáti” lakosságba.

Kelták a Kárpát-medence nagy részére kiterjesztik befolyásukat. Balaton és kis-alföld környékére észak-itáliai csoportok települnek, az ottani lakosság egységes uralom alá kerül. Dák népességek Erdély-Tisza vidékéig hatolnak. A „keleti- és meotisi kárpátiak” szarmata uralom alá kerülnek.

1. században: a Római Birodalom kiterjeszti hatalmát a Duna vonaláig, elfoglalva a kelták által uralt területeket.

Szarmaták vonulnak az Alföldre és a Felvidékre. Velük együtt egyes „keleti- és északi kárpáti” csoportok is visszatérnek. Germán törzsek elérik az É-Kárpátok helyvidékét. Római nyomásra a dákok visszaszorulnak.

A „meotisi-kárpátiak” pontusi, majd római uralom alá kerülnek.

2-4. században: északon a szarmaták a Visztula-folyóig hatolnak.

Az „észak-kárpáti” [vegier] népesség szarmata uralom alá kerül. Szarmaták egy része elfoglalja az Alföldet és Erdélyt, részben délebbre (Moesiába) települnek, egyes csoportok dunántúli római provinciákat támadnak. Kárpátaljától Erdélyig gót és vandál törzsek kerülnek hatalomra. Ellenük, a Kárpát-medencei szarmaták és „helyi-kárpátiak” védőárok-rendszert építenek (Csörsz-árka).

A „keleti-, és meotisi-kárpáti” csoportok nagy része gót, majd hun fennhatóság alá kerül.

400-453. között: hunok bevonulása a Kárpát-medencébe.

Velük együtt visszatérnek egyes „keleti- és meotisi-kárpáti” csoportok is. Csatlakozva hozzájuk a Káma-Pecsora környékéről Meotis-hoz vándorolt jugor népességek is. Ekkor térnek vissza Dunántúlra a „vegierek”, vagyis, a Visztula-folyó környéki „északi-kárpátiak”. Egyesülve a Kárpát-medencében élő „helyi-kárpáti” népességekkel. A „keleti-, és meotisi-kárpáti” csoportok egy része hun birodalomba tagozódik.

453- 560. között: Attila hun király halála után a „helyi-kárpáti” népesség részben gepida és longobárd uralom alá kerül.

Egy kisebb részük Erdélyben elkülönül (kutrigurok, székelyek). Más részük a Kárpátok-Don közti területre vonul (utigurok).

Elfoglalják a Krím-félszigetet, egyesülnek a „meotisi-kárpátiak” csoportjaival. A bolgárokkal közösen kiterjesztik hatalmukat a Don-Dnyeszter menti területekre, kapcsolatba kerülve az ottani „keleti-kárpáti” népességekkel.

560-634. között: Az avarok elfoglalják a Kárpát-medencét.

A „keleti-kárpátiak” egy része (a fehér ugorok) az avarok nyomában visszatér a Kárpát-medencébe.

Egy itteni trónviszály során kiűzik a bolgárokat. Kárpát-medencében kettős avar-kárpáti kaganátus alakul ki. A „keleti-kárpátiak” és bolgárok avar uralom alá kerülnek.

635-743. között: a „helyi-kárpátiak” együtt élnek az itteni más népességekkel.

A „keleti-kárpátiak” a velük együtt élő bolgárokkal legyőzik az ottani avarokat, és meghódítják a környezetükben élő szlávokat.

A „meotisi-kárpátiak” és a bolgárok a náluk erősebb kazárok uralma alá kerülnek.

743-881. között: a „helyi-kárpátiak” együtt élnek a környező népességekkel.

A felső-Volga környéki „északi-kárpátiak” egy része fokozatosan Szudzal felé vonul.

A Don-környéki „keleti és meotisi-kárpátiak” és bolgárok fokozatosan kikerülni a kazár fennhatóság alól. A besenyők támadása elől egy részük Volga-mentén északabbra vonul. A „meotisi-kárpátiak” többsége a Kaukázus irányába húzódik.

882-894. között: a „helyi-kárpáti” népességek viszonylagos nyugalomban élnek szomszédjaikkal.

Az „északi-kárpáti” csoportok (fekete ugorok) Kijeven át a Kárpátokhoz vonulnak, elérik a Tiszát.

A Don-környéki „keleti-kárpátiak” és bolgárok (türkök, kabarok) elérik az Al-Dunát. Majd, tovább vonulva elfoglalják Erdélyt.

895-903. között: a Kárpát-medencébe vonuló „keleti és meotisi kárpátiak” (fekete ugorok, ouggorok, türkök, kabarok, madzsarok) egyesülnek a „helyi-kárpáti” népességgel (avar maradványok, vengerek, fehér ugorok, iuggorok, székelyek). Nyugatra terjeszkedve birtokukba veszik a Kárpát-medencét, törzsi településeket hozva létre.

903-980. között: a Kárpát-medencében határvédő gyepűrendszert építenek ki. Ezek védelmét a kabarok, a hun időből itt maradt székelyek, a szarmatáknak tartott rutének és más csatlakozó népek látják el. Stratégiai helyeket a kárpátiak vezető törzse biztosítja. Kárpát-medence uralma megosztottá válik, a helyi gyulák hatalma erősödik, akik – ellensúlyozva Bizánci kereszténység.

980-1000. között: a vezérlő türk réteg ereje megrendül.

Az irányítás fokozatosan a „helyi-kárpáti” népeket uraló törzs kezébe kerül. A kívül rekedt „északi-kárpáti” csoportok környezetében a bizánci, szláv és bolgár hatás erősödik. A „keleti-kárpáti” népességek besenyő területen élnek. A „meotisi-kárpáti” népesség kazár-alán környezetben reked. Ezek egy része északabbra és keletebbre vándorol.

1000-1030. között: a „türkök” és „fekete ugorok” befolyásának letörésével fokozatosan kialakul az egységes magyar királyság.

A Kárpát-medencén kívül rekedt maradvány „északi-kárpáti” népek (vengerek) egy része szláv uralom alá kerül, egy részük (keleti ugor, jugor) a volgai bolgárok és az Urál felé húzódik. A Don-Donyec környéken maradt „keleti-kárpáti” (nyugati ugor, mozsar, mescser) népesség megreked kazár és szláv környezetben. A maradvány „meotisi-kárpáti” népesség (déli ugor, madzsar) beszorul a Kubán és Kaukázus környékére, kisebb részük később (a külső támadások elől) Dél-Urál és a Turáni-alföld felé költözik…

A folytatásokban azok korabeli krónika- és tudósítás-részletek olvashatók, amelyek alátámasztják az eddig ismertetett feltételezéseket és következtetéseket.

Folytatás a következő füzetben…

<<<	vissza a főoldalra