|
|
Aranyszarvas Füzetek MAGYARSÁG EREDETE – ELMÉLETEK, FORRÁSOK, TÉNYEK Témakör: MAGYARSÁG TÖRTÉNETE |
6. szám 2009. év |
|
vissza a
főoldalra |
|
|
Figyelem!
Az itt közzétett dokumentumok elektronikus formában szabadon másolhatók, terjeszthetők, de csak saját célokra, nem-kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz, változtatások nélkül és a forrásra való megfelelő hivatkozással használhatók. Minden más terjesztési/felhasználási forma esetében a szerző/tulajdonos engedélyét kell kérni! Ezt a copyright szöveget a terjesztett dokumentumban mindig fel kell tüntetni! |
|
|
|
|
|
|
|
Farkas László
(Remete) Magyarság
eredete: 1. rész ELMÉLETEK, FORRÁSOK, TÉNYEK Elméletek, kutatások,
eredmények, következtetések… Korabeli
krónikák és tudósítások felhasználásával.
ELŐSZÓ HELYETT
Vajon
– a magyarok – mikor jöttek a Kárpát-medencébe? A „hivatalos” elmélet szerint: a magyarok Árpád vezérlete alatt jöttek be. Ez az elképzelés még a magyar krónikák tükrében is ellentmondó, a külföldi krónikák több bevonulásról írnak… A „kettős honfoglalás” elmélet szerint: a magyarok két hullámban érkeztek. Ezt erősítik az ószláv és egyes nyugati krónikák, de más népek krónikái többről tudósítanak… A „hun-rokonság” elmélet szerint: már a hunok idejében is vándoroltak ide magyarok. Ezt alátámasztja a krónikák és tudósítások többsége, de némelyek többet sejtetnek… A „kimmer-szkíta” elmélet szerint: már az ide vetődött szkíták egy része magyar volt. Ezt erősítik a magyar Csodaszarvas-legendák és a Kárpát-medencei szkíta „aranyszarvasos” régészeti leletek. Ugyanakkor némely középkori tudósítások régebbi időkre utalnak… Az „őselmélet” szerint: a magyarok már sok ezer éve élnek a Kárpát-medencében. Ezt a feltételezést a helyi népesség genetikai jellemzői megerősítik, ugyanakkor ellentmondanak a „hivatalos” elméletekkel és a környező népekben „kialakított történelem-tudattal”… És,
vajon – a magyarok – honnan származnak? A „finnugor” származáselmélet szerint: Ny-Szibériából; rokonságban a finnugorokkal. Holott, a genetikai adatok kizárják a szibériai származást. És, mára már az is kiderült: a rokonainknak tartott obi-ugorok sem Ny-szibériaiak, mert a XI. századig a Volga környékén éltek. A „turáni” származáselmélet szerint: közép-Ázsiából; hunok, bolgár-törökök rokonaként. Ennek is ellentmondanak a genetikai kutatások. Az is tisztázódott, hogy a magyarok nem a hunok vagy bolgár-törökök rokonai voltak, hanem szövetségben együtt éltek ezekkel a népekkel. A „szkíta” származáselmélet szerint: Meotis környékéről; agathyr, kimmer, szkíta rokonság. Ez, a genetikai adatok gyengítik, viszont régészeti és mondaköri emlékek erősítik. Érthető, hiszen a magyarok egy része - valamikor - szkíta-kimmer területeken élt, hatott rájuk azok kultúrája. A „sumér” származáselmélet szerint: a „termékeny félhold” környékéről. Ez genetikailag nem igazolható, bár némi nyelvszerkezeti hasonlóság kimutatható, ha „lazán értelmezik” a nyelv-rokonságot. Ugyanakkor nem hanyagolgató el az iráni-szaszánida kultúra kisugárzása. A „gravetti” elmélet szerint: a közép-európai gravetti népességből. Ezt a feltételezést a genetikai jellemzők és epi-gravetti eredetű urál-altáji nyelvek hasonlósága erősíti. Viszont szemben áll a „hivatalos történelmi” felfogásokkal. A „bibliai” elmélet szerint: a magyarok = Noé fiától, „Jáfet népétől” származnak. Tény, hogy a korabeli keresztény irányultságú krónikák ezt hirdetik. De ez már a hit, a legendák és csodák világa, ami távol áll a tudományos tényektől…
Források értelmezése
A Kárpát-medencei
magyarság eredetéről többféle elmélet (vagyis: elképzelés)
olvasható. Közös jellemzőjük, hogy a rendelkezésre álló adatokból
célirányosan válogatnak. Gondosan kerülve a feltételezésnek ellentmondó
tényeket. Motiváltságuk is különböző. Egyesek hozzásimulnak a „hivatalos”
szellemi-politikai igényekhez. Mások, magasztos és töretlen „hőstörténetet”
próbálnak kerekíteni. Némelyeknél úgy tűnhet, a ténynél fontosabb volt a hit
és (rög)eszme. A korabeli tudósításokból és
rendelkezésre álló tényekből a valóság elég megbízhatóan „kihámozható”, a
tényeket egy „csokorba szedve”, azokat összességükben vizsgálva. Nem feledve,
hogy és „köznép” és a „rajta uralkodók” eredete, kultúrája-történelme:
különbözik. Ezért, célszerű a korabeli „uralkodói igények alapján készült”
krónikák adatait egyeztetni a korabeli utazók tudósításaival, figyelemmel a
néphagyományok és mítoszok közléseire is.
Ezért, az
uralkodó réteg rákényszerült arra, hogy zsákmányszerző „kalandozással”
pótolja a hiányzó javakat. De az ilyen hadjáratok gyengítették katonai
erejüket, ami kihatott a belső hatalmi erőviszonyra, lehetővé téve a törzsek
és vezetői rétegek rangsorának megváltozását. Magyarok neve
A
Kárpát-medencei magyarokat a korabeli források többféleképp nevezték. Különbözőségük
ellenére valójában két korabeli alapmegnevezés eltérő megjelenítésére
vezethetők vissza. Íme:
Például: ougor, ogur, ugor; latinos átírásban: vgor, vugor, yugor, iuggor, uhor; görögül: ούγγρος (ouggorros). Innen adódik Magyarország neve, pl.: Угория (ugoria = ószláv), Угорщина (ugorsina = ukrán), Ουγγαρία (ougaria = görög). Ungar.
Latin keresztény környezetben az „ugor” megnevezés átírása a nyelvi
sajátosságok szerint módosult. Például: ungor,
unigur, ungur, ungar, ungher, unkar, ungarus.
Ezért Magyarország neve több nyelven: Ungai (észt), Ungārija
(lett), Ungarn (német, dán, feröeri, norvég),
Unkari (finn), Uŋgár (lapp), an Ungáir (ír gall), Ungaria (román,
moldáv, szicíliai), Ungheria (olasz), stb… Hungar.
A Karoling történetírásban (frank hatásra) az ungar szó kiejtés, majd írás
szerint módosult: h’ongar, hongar, hungar,
hongrois. Az így formálódó hungarus
kifejezés vált később általánossá: a nyugati keresztény kultúrkörben. E
hatásra több népnél Magyarország neve is hasonlóan alakult, pl.: Hungaria
(latin, albán, baszk, breton), Hungaría (spanyol), Hongarije (holland, fríz),
Hungria (portugál), Hungary (angol), Hongrie (francia), Hongria (katalán). Venger. A régi latin írásmódban a
V betű jelölte az U hangot is. Ezért, egyes forrásokban az „ugor” vagy
„unger” szót sajátosan írták, például: vgor, vgar,
vger, vnger, vengar. Ahol a szó kiejtése is gondot okozott, ott a vegr, vegnr, venger, vienhr megjelölés honosodott
meg. E népeknél Magyarország neve, pl.: Węgry (lengyel), Vengrija (litván),
Wengriýa (türkmén), Венгрыя (vegrüja
= belorusz) Венгрия (vengrija
=orosz, kozák), Венгри
(vengri = csuvas). Üngürüsz, hüngürüsz. Az „ungarus” és „hungarus” megnevezés sajátos arab
átírással és törökös kiejtéssel fellelhető (16. századig) az oszmán birodalmi
iratokban: .ng.r.s, h.ng.r.s. Ami latinos írásban: üngürüsz, hüngürüsz.
Így jelölték a hivatalos oszmán iratokban a Magyarország három részre
szakadása előtti „Hungariai Királyságot” (Regnum Hungarorum).
Kezdetben, a „magyar” nevet
csak a Hungar Királyság magyar nyelvű népességének etnikai
megkülönböztetésére használták. Később, a 16. században három részre szakadt
Magyarország oszmán birodalomhoz csatolt részét nevezték Madzsarisztan-nak
(Madzsar tartománynak, a latin eredetű „törökösített” üngürüsz, hüngürüsz
helyett). Innen eredeztethető Magyarország neve több népnél, pl.: Maďarsko (cseh, szlovák), Mađarska (szerb), Madžarska (szlovén), Мадьяр Му (madjar mi = komi), Macaristan (török, azerbajdzsán, krími tatár, kaukázusi kurd), Мажарстан (mazsarisztan = kirgiz), Маҗарстан (macarstan = tatár), المجر (al-Maǧar = arab), مجارستان (Majārestān = perzsa), Magyar bevonulások
Krónikák és
korabeli tudósítások időrendjéből egyértelműen kitűnik, hogy a
Kárpát-medencei magyarság „honfoglalása” nem egyszeri alkalom volt, mint
ahogy „az iskolákban tanítják”. Hanem, több hullámban, esetenként eltérő irányokból
érkezett a Kárpát-medencébe. Régi lengyel hagyományok (lásd: Nagy Lengyel Krónika) szerint a vengerek: a Kárpátok északi oldalán élt, az ugorokkal rokon
népesség. Pannoniából származnak, ahonnan a Visztula és Wkra környékére
vándoroltak. Onnan, a skandináv és germán népek nyomására fokozatosan keletre
vándoroltak, egy részük a hunokhoz
csatlakozva [részben] visszatértek Pannoniába.
A
korabeli tudósítások szerint a magyarok: a Don-Volga-Kaukázus háromszögben élő, ugorokkal
(jugorokkal) rokon népesség. Akik, az ottani Madzsar nevű területről kapták
nevüket, vagy őt adták nevüket ennek a településnek. Akik - külső népek
nyomására - részben nyugatra (Kárpát-medencébe, Madzsariába) és keletre
költöztek. Több korabeli tudósítás szerint még a 13. században is éltek
magyarok a Kuma-folyó környékén (Kum-magyaria). Tények és adatok
Mondaköri adatok arra
utalnak, hogy a Kárpát-medence népessége szoros kapcsolatban állt más
területek lakóival. Példa erre a Csodaszarvas-monda, amelyet legtöbb
Kárpát-medencébe áramló népcsoport sajátjának tekintett. Mint, a
Fekete-tenger melléki kimmerek, bolgárok és hun-ugorok; Jugriából Meotishoz
vándorló ugorok; onnan keletebbre vándorló kazah-madjarok; valamint a
Kárpátok és Urál közti erdős-sztyeppei sávban élő ugorok. Ez a tény is
alátámasztja azokat a korabeli tudósításokat, miszerint a
Kárpátok-Urál-Kaukázus háromszögben jelentős számú együttműködő
ugor-magyar-bolgár népesség élt (i.sz. 6-9. századig).
Venger-es
helynevek a Kárpátok északi oldalán, az Odera-, Visztula-Bug-Narew
folyó-vidék hátságain gyakoriak. Jól illeszkedve az i.e. 10-9 ezer körüli
Szvideri kultúra térhódításához, amely a Kárpát-medencei epigravetti
műveltségből fejlődött ki. Ugor-os helynevek az Urál-hegységtől a Kárpát-medencéig
olyan sávot formálnak, mint az utolsó jégkorszak jéghatár-vonala. Magyar-os helynevek két vonulata alkotnak. Az északi sávban jól kivehető az ugorok keleti irányú vonulása. A déli „vonalon”: a kimmer, hun, türk, doni-ugor, magyar útvonalakat.
Önálló-zárt
fejlődésre utal az igekötők és ragok jelentős száma. Valamint az, hogy ezek
száma a Kárpát-medencétől távolodva fokozatosan csökken (még a rokonnak
tartott nyelvekben is). A jövevényszavakat is átölelő magánhangzó harmónia is
töretlen fejlődésre mutat. A nyelvtani nemek, a jelző-ragozás és a létige
hiánya, a magánhangzó illeszkedés, a számnevek utáni egyes szám és a tárgy
ragozása: uráli és türk nyelvi sajátosság, amely az Eurázsiába (i.e. 100-40
e. körül) betelepülő népesség ősi nyelvének sajátos logikai-szerkezeti
maradványa.
Az ősi európai markerek részaránya magas (közel 85 %). Ezen belül a kelet-európai R1a marker aránya jelentős (> 55 %). Viszont, az ázsiai markerek aránya alacsony (<1 %). Holott, ezek aránya a finn-ugor népeknél 30%-nál is magasabb. E tények kétségessé teszik a Kárpátok menti népességek uráli-szibériai származását. De még a jelentősebb keveredésüket is az onnan származó népekkel. Egyéb jellemzőik [mtDNS markerek] is arra utalnak, hogy az itt élő népességeknek már i.e. 6-8 ezer körül a „Krím-Balti vonaltól nyugatra kellett élniük”.
A többi terület erdő és nehezen
élhető hegyvidék, amely mintegy 30 ezer vadászó-gyűjtögetőnek (0,05-0,1 fő/km2)
nyújthatott megélhetést. Ezen kívül számolhatunk még néhány tízezer érc-, fa-
és más nyersanyag kitermelővel, iparossal, szolgáltatóval, hatalmi
adminisztrációval és állandó katonasággal. Számítások szerint az akkori
Kárpát-medence legfeljebb 300 ezer fő tudott eltartani. Kárpát-medencei
bevonulások
Kimmerek,
szkíták. A korabeli krónikák, tudósítások feljegyzései
szerint a Kárpát-medence lakossága több hullámban bővült. Az itt élő
őslakosság mellet éltek agathyrsik, neurik, majd később – kelet felöl -
betelepültek kimmerek, szkíták és szigünnák is (Herodotos). Több krónikaíró (Kézai, Kálti, Bonfini, Mahmud tercümán) közli a magyarok csodaszarvas-legendáját, amelyek a magyaroknál mindmáig fennmaradt. Hasonló legendát írt le művében Prokopiusz is, aki ezt a Szarvasos-legendát a hagyományt a kimmereknek tulajdonította. Annak a népességnek, amely egy része a Meotis-környékéről (a szkíták elől) a Kárpát-medencébe vándorolt, az i.e. VIII. század körül. Ekkortól jelentek meg ott is az aranyszarvas-ábrázolások. Szarmata-ugorok.
É-Kárpátok régebbi neve (Szarmata-hegység) és a régészeti adatok bizonyítják,
hogy szarmaták is betelepültek a Kárpát-medencébe (Marcellinus, Ravennai Anonymus). Egy tudósítás arra utal,
hogy az Ungariából (szarmaták Jugoriának nevezték) ugorok vonultak
Pannoniába, ugyanazt a nyelvet beszélték, mint az ungarok (P. Ransanus).
Több krónika Attilát a magyarok (vengerek, ugorok, üngürüszök) királyaként nevesíti (Horvát krónika, Duklianin Évkönyv, Nagy Lengyel Krónika, Képes Krónika, Gesta Hungarorum, Rerum Hungaricum Decades, Tahiri Üngürüsz, Madzsar Tahiri). Többségük szerint Attila halála után a magyarok kis része Erdélybe maradt, mások visszaköltöztek Szkítiába, de leszármazottai később visszatértek. Fehér ugorok. Egyes iratok megemlékeznek arról, hogy az avarok idejében is érkeztek a Kárpár-medencébe magyar népességek: „fehér ugorok” (Nyesztor Krónika); „avarok vagy hunok” (Paulus diakónus, Fredegar Krónika, Einhard); „avarok, akiket ungariknak nevezünk (Corvey-i Widukind), „avarok, akiket ungaroknak neveznek” (Fuldai Évkönyv). Fekete ugorok. Több
tudósítás megemlékezik az erdős-sztyeppei magyarok 9. századi újabb
bevonulásáról: fekete ugorok, ugorok, Ugor hegyek (Nyesztor krónika, Rogozsszki krónikás); „ungarok”
(Szent-Bertin Évkönyv, Niederaltaich-i Évkönyvek, H. von Bosau); „hunok vagy hungarok” (Kézai S.); „ugorok vagy magyarok” (Rubruki” Wilhelmus, S. Neugebauer); üngürüszök (Mahmud
tercümán); jugor-ugorok (A. Mayerberg, V. N. Tatishchev, P.
Gordon). Déli ugorok. Közel ebben
az időben – a Szuzdal-Kijev közti ugorokkal együtt – a Fekete-tenger melléki
magyarok is bevonultak a Kárpát-medencébe: „agarének” (Nagy Szent Galleni Évkönyv); türkök és kabarok, velük együtt Árpád népe (Bíborbanszületett Konstantin, J. E.
Tunmann); „magyarok” (Bonfini);
üngürüsz, Árpád népe (Mahmud tercümán); délre, majd nyugatra vándorolt jugor-ugorok” (Leideni” Elsevier, E. Peer Persson); „magyarok vagy ugorok” (I. F. Blaramberg); „madzsarok” (Ibn-Dasta, Hamadani, Qazwini, Madzsar Tarihi).
Ugyanakkor,
„kalandozásnak” nevezett zsákmányszerző körutakon a segédcsapatok már csak
másodlagos szerepet játszottak, (mivel csak külső támadás esetén volt
honvédelmi kötelezettségük). Ezért az uralkodói fősereg fokozatosan
legyengült. Ez lehetővé tette, hogy Árpád nemzetsége-törzse fokozatosan a
Kárpát-medencei térség vezető-uralkodó népességé válhasson. Folytatás a
következő füzetben… |
A
„hivatalos” történetírás az Árpád-féle honfoglalást hirdeti. Iskolákban is
ezt tanítják, művészeti alkotások is ezt dicsőítik. Holott, a korabeli
krónikák többsége erről, mint a magyarok ismételt bejöveteléről, vagy
visszaköltözéséről tudósít. Egyes krónikák szerint, a Kárpát-medencében már a
hunok bevonulása előtt is élt magyar nyelvű népesség. Több középkori
tudósítás egyértelműen utal arra, hogy a hunokkal együtt magyar nyelvű
népesség is bevonult erre a területre.
A
kérdések megválaszolásához segítséget nyújthatnak a régi krónikák. Ezek ma
már az interneten is elérhetők. Mivel régen a magyarokat több-különböző néven
illették, ezért sok gondolatébresztő adat gyűjthető ki. Ezeket valós
időrendbe gyűjtve, a tudományos kutatások eredményeivel összehasonlítva…
könnyebben eligazodhatunk az elképzelések rengetegében. 
|
vissza a
főoldalra |
|