Aranyszarvas Füzetek

 

„SZARVASOS” REGÖS ÉNEKEK

 

 

Témakör: Csodaszarvas történetek

5. szám

2009. év

 

 

<<<

vissza a főoldalra

 

 

 

Figyelem!

Az itt közzétett dokumentumok elektronikus formában szabadon másolhatók, terjeszthetők, de csak saját célokra, nem-kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz, változtatások nélkül és a forrásra való megfelelő hivatkozással használhatók.

Minden más terjesztési/felhasználási forma esetében a szerző/tulajdonos engedélyét kell kérni!

Ezt a copyright szöveget a terjesztett dokumentumban mindig fel kell tüntetni!

 

 

 

 

 

Farkas László (Remete)

Csodaszarvas történetek: 5. rész

 

SZARVASOS REGÖSÉNEKEK 

 

Szöveggyűjtemény magyarázatokkal

Korabeli krónikák, tudósítások, legendák és népi költemények felhasználásával 

 

 

BEVEZETÉS           

 

Az ősi magyar regösénekek száma közel kétszáz. Annak ellenére, hogy csak a XIX. században kezdődött meg szervezett gyűjtésük. A regösénekek elterjedése meglepő, mivel főleg az Árpád-kori Magyarország határvidékein maradtak fenn. Mintha, az ősi „szarvas-hitű” lakosságot egykor határvédelemre telepítették volna.

 

Regösénekeink stílusa tájegységenként igen eltérő. De, leszámítva a helyi szórendi eltéréseket és a hasonló fogalmi „csereberéket”: egy tájegységen belül igen hasonlóak. Jellemző motívumaik: bevezető, köszöntő, misztikus történet és jókívánságok. Ezért, az egyértelmű szövegtorzulások helyesbítésével és a hasonlóságok alapján: könnyen összeszerkeszthető egy olyan „mintaváltozat”, amely magába foglalja az adott tájegység regösének főbb jellegzetességeit. 

 

Íme, néhány stilizált-összeszerkesztett változat…

 

 

Dunántúli regösének

Források: Sopron-, Vas-, Zala-, és Somogy-megyei regösénekek

A dunántúli énekek archaikusak, fő motívumuk a csodaszarvas fiú, karácsonyhoz kapcsolódnak.

 

1. strófa

 

Kelj fel gazda, kelj fel! Áldás száll házadra.

Terült asztalával, teli poharával.

Azt is megadhatja az nagy jó Úristen!

 

Nem vagyunk rablók, de Urunk szolgái

Hideg földről jöttünk, regölést kántálni.

Kinek füle fagyott, kinek keze-lába,

Gyógyítana minket kendtek adománya.

Rótt örök régi törvény! Haj, haj regö rejte!

 

Ég sötét sátora ott fent kerekedik.

Halovány égi út azon megjelenik.

Mellette ezüstös pázsit formálódik, 

Csillagfényű szarvas abban legelészik.

Rótt örök régi törvény! Haj, haj regö rejte!

 

Csillagos szarvasnak ezer ága-boga.

Annak tetejében ezer fényes fáklya.

Megannyi szövétnek gyújtatlan gyújtassék.

Mindannyi szövétnek oltatlan aludjék.

Rótt örök régi törvény! Haj, haj regö rejte!

2. strófa

 

Tekintsél fel gazda, te házad népével.

Közben borral kínálj, minket igaz szívvel.

Azt is megadhatja az nagy jó Úristen!

 

Föld szülte fa mellett folyó keletkezik,

Dúsfüvű mezők azt bőven

körülveszik.

Amott kerekedik egy halas-tavi láp.

Az is ott benövé vad rengeteg sás-nád.

Haj, haj regö rejte! Regö, regö rejte!

 

Emitt egy ékes út, közte nyiladozik.

Arról egy szűk csapás, ösvényke ágazik.

Körülveszi azt is egy zöldülő nádas,

Azon nevelkedik Csodafiú szarvas.

Haj, haj regö rejte! Regö, regö rejte!

 

Ha kimennél oda, szent István királyom,

Halakért, madárért, vadászni lóháton.

De nem lelnél ott halat, madarat se vadat

Találnál így szóló Csodafiú szarvast.

Haj, haj regö rejte! Regö, regö rejte!

 

 

 

3. strófa

 

Tekints körbe gazda, te házad népével.

Kínálj meg kenyérrel, minket tiszta szívvel.

Azt is megadhatja az nagy jó Úristen!

 

„Ne siess te uram, szent István királyom,

Nem vagyok én vad, ne kívánd halálom.

Élő lélek vagyok, vadként megjelentem.

Teremtő Istentől követként küldettem.”

Haj, haj regő rejtem! Áldassék Teremtőnk!

 

 „Fölkelő fényes nap homlokomon vagyon,

Árdeli szép hold oldalamon vagyon.

Jobb vesémen vannak az égi csillagok.

Bal vesémen vannak a hulló csillagok.”

Haj, haj regő rejtem! Áldassék Teremtőnk!

4. strófa

 

Tekints reánk gazda, te házad népével.

Hozass sültet, gubát, minékünk jó szívvel.

Azt is megadhatja az nagy jó Úristen!

 

Adjon az Úristen ennek a gazdának

Ökröt, egy hold földön száz kereszt búzát…

Adjon az Úristen hű gazdasszonyának

Tyúk alól száz csibét, hat hízót, jó nagyot…

Azt is megadhatja az nagy jó Úristen!

 

Éneklünk szép legényt, melléje ékes leányt.

Ennek furkósbotot, annak pihe dunyhát…

Hogy csöndörödjenek, hogy pöndörödjenek.

Hogy újesztendőben, egymásé legyenek…

Azt is megadhatja az nagy jó Úristen!

 

 

 

 Székelyföldi regösének

Források: Hargita-, Maros- és Máramaros-megyei regösénekek

A székely- és csángó énekek dunántúli eredetre utalnak, román-bolgár kolinda „beütésekkel”.

 

Prológus

 

Porka havak hulladoznak - de hó reme róva,

Nyulak, rókák játszadoznak - de hó reme róva.

Kutakodunk a faluba - de hó reme róva,

Farkas uram udvarára - de hó reme róva.

 

Ottan látunk rakott házat - de hó reme róva,

Abban látunk vetett ágyat - de hó reme róva.

Kívül fekszik jámbor gazda - de hó reme róva,

Belül fekszik hű asszonya - de hó reme róva.

 

 

Köztük fekszik éber gyermek - de hó reme róva,

Atyját, anyját keltegetve - de hó reme róva.

– Kelj fel, atyám! Kelj fel, anyám! Kaput, ajtót nyitni.

   Mert eljönnek a régiek, regölést mondani.

 

Kapu előtt mind megállunk - de hó reme róva,

Bebocsátásunkra várunk - de hó reme róva.

Beeresztesz, jámbor gazda? Ha nem, akkor bánod.

Kikötözzük az ajtódat, oszt’ nem lesz hol kijárnod.”

 

Regöróvás

 

Régi törvény: nagy rőtt ökör – de hó reme róva,

Annak fele regösöké – de hó reme róva.

Hátán hosszan sült pecsenye – de hó reme róva,

Annak fele regösöké – de hó reme róva.

 

Szarva teli főtt pereccel – de hó reme róva,

Annak fele regösöké – de hó reme róva.

Farka bojtján egy korsó bor – de hó reme róva

Annak fele regösöké – de hó reme róva

 

Füle teli aprópénzzel – az maradjon a gazdának.

Köldökénél köböl komló – az maradjon asszonyának.

Fara teli mogyoróval – az maradjon gyerekiknek.

Csontja teli jó erővel – az maradjon vendégeknek.

 

 

Ha nincs ökör, disznó is jó – de hó reme róva,

Annak fele regösöké – de hó reme róva.

Hátán hosszan hat sing kolbász – de hó reme róva.

Annak fele regösöké – de hó reme róva.

 

Adjon Isten, áldást rátok – de hó reme róva,

Békességet, gazdagságot – de hó reme róva.

Regét szólunk tanulságul – de hó reme róva,

Gyermekeknek okulásul – de hó reme róva.

 

- Mondjuk, nyomjuk, mutassuk?

Énekkel meg szóval.

-          Vagy távozzunk azon nyomban?

Élelemmel, borral.

 

1. ének

 

Egyszer élt egy öreg atya - de hó reme róva,

Vala néki sok-sok fia - de hó reme róva.

Idősebbek szántogattak- de hó reme róva,

Fiatalok vadászgattak - de hó reme róva.

 

Fiatalját megkímélte - de hó reme róva,

Nem tanítva mesterégre - de hó reme róva.

Azok csak az erdőt járták - de hó reme róva,

Vadkant, szarvast ott hajtották - de hó reme róva.

 

Ménest, gulyát nem tereltek - de hó reme róva,

Földbe magot nem vetetek - de hó reme róva. 

Szántón kalászt nem arattak - de hó reme róva,

Vadont járva vadászgattak - de hó reme róva.

 

Ifjak egyszer útra keltek - de hó reme róva,

Vadat lőni messzi mentek - de hó reme róva.

Otthonukból hegyes tájra - de hó reme róva,

Hazájuktól új világba - de hó reme róva.

 

 

 

Szarvas nyomot hűn követve - de hó reme róva,

Csodaszarvas nyomát lelve - de hó reme róva.

Ingoványban eltévedtek - de hó reme róva,

Csodaszarvas nyájra leltek - de hó reme róva.

 

De miközben barangoltak - de hó reme róva,

Hegyen-sziklán áttal’ vágtak - de hó reme róva.

Csudamódon megváltoztak - de hó reme róva,

Hegyi szarvasokká váltak - de hó reme róva.

 

Ezért aztán szarvasokkal - de hó reme róva,

Megbékéltek, bizalommal - de hó reme róva.

Csodaszarvas nyájjal éltek - de hó reme róva,

Új hazára, népre leltek - de hó reme róva.

 

2. ének

 

Egyszer élt egy öreg atya - de hó reme róva,

Vala néki sok-sok fia - de hó reme róva.

Idősebbjét otthon hagyva - de hó reme róva,

Fiatalját kutatgatta - de hó reme róva.

 

Öreg atya vadont járva - de hó reme róva,

Mocsarakon által vágva - de hó reme róva,

Szarvas nyomot hűn követve - de hó reme róva,

Csodanyájnak nyomát lelte - de hó reme róva.

 

Öreg atya lesben állva - de hó reme róva,

Hűs forrásnál íját vonta - de hó reme róva.

De ekkor az egyik szarvas - de hó reme róva,

Emberhangon megszólala - de hó reme róva.

 

„Öreg atya, Édesapánk - de hó reme róva,

Ne bánts minket, ne célozz ránk - de hó reme róva.

Engedd nekünk itten’ élni - de hó reme róva,

Új népünkkel békét lelni - de hó reme róva.”

 

 

 

 

 

„Öreg atya, Édesapánk - de hó reme róva,

Ne támadj ránk, ne lőjél ránk - de hó reme róva.

Ha ránk támadsz, védekezünk - de hó reme róva,

Új hazánkat mi megvédjük - de hó reme róva.”

 

Öreg atya, ismert szóra - de hó reme róva,

Megörülve ekként szóla, - de hó reme róva.

„Szeretteim, gyertek haza - de hó reme róva,

Régi honba, nyugalomra - de hó reme róva.”

 

„Jó anyátok otthon vár ránk - de hó reme róva,

Fáklyát gyújtva, régi háznál - de hó reme róva.

Asztalt bőven megteríté - de hó reme róva,

Kupát borral megtelíté - de hó reme róva.”

 

3. ének

 

Így szól erre legnagyobbik - de hó reme róva,

Szarvasfiú, a legszebbik - de hó reme róva.

„Itt maradunk, nem mehetünk, - de hó reme róva,

Mi már szarvasokká lettünk - de hó reme róva.”

 

„Szövött inget nem viselünk - de hó reme róva,

Szarvval házba nem léphetünk - de hó reme róva.

Más asztalhoz nem ülhetünk - de hó reme róva,

Régi módon nem élhetünk - de hó reme róva.”

 

„Erdőt járva, más az utunk - de hó reme róva,

Szarvas néppel elvonulunk - de hó reme róva.

Hűs forrásvíz. Erre vágyunk - de hó reme róva,

Új népünkkel ösvényt vágunk - de hó reme róva.”

 

 

 

Egyszer élt egy öreg atya - de hó reme róva,

Visszatért az óhazába - de hó reme róva.

Elmenőket elbocsájtván - de hó reme róva.

Háziakról gondoskodván - de hó reme róva,

 

Adjon isten minden jót, 
diófából koporsót
Poharunknak feneket, 
hogy ihassunk eleget
 
Mindenkinek boldog újesztendőt kívánunk!

 

 

 

Délvidéki regösének

Források: szerémségi, bácskai és bánáti regösénekek

A délvidéki regélések inkább lakodalmi maskarázásokhoz kapcsolódnak, szlávos hatásokkal.

 

Kelj fel gazda, kaput nyitni,

Hozzád jöttünk köszönteni.

Régi regöt elregélni,

Asztalodnál megpihenni.

 

1. ének

 

„Édesapám, én jó Uram - sej, regélök, regélök,

Álmaimban csodát láttam - sej, regélök, regélök.

Napot láttam én fennkelni - sej, regélök, regélök,

Holdat láttam én lemenni - sej, regélök, regélök.

 

Kettő között szarvast láttam - sej, regélök, regélök,

Ezüstösen a homályban - sej, regélök, regélök.

Egyik szarva az Napba volt - sej, regélök, regélök,

Másik szarva az Holdban volt - sej, regélök, regélök.

 

Egyik lába zöld erdőben - sej, regélök, regélök,

Másik lába tengervízben - sej, regélök, regélök.

Jobb oldalán tűz villódzik - sej, regélök, regélök,

Bal oldalán köd sötétlik - sej, regélök, regélök.

 

Szeme előtt hajnal virrad - sej, regélök, regélök,

Mögötte meg éjjel szakad - sej, regélök, regélök.

Körülötte dús legelő - sej, regélök, regélök,

Felette kék égbolt, fénylő” - sej, regélök, regélök.

 

„Hagyjál’ engem, édes fiam - sej, regélök, regélök,

Felnőttél már, kedves fiam - sej, regélök, regélök.

Szarvas nyomon reá lelhetsz - sej, regélök, regélök,

Forrás mellett szarvast ejthetsz - sej, regélök, regélök.

 

Ha erdőbe elvetődnél - sej, regélök, regélök,

Napkeltéig ébren lennél - sej, regélök, regélök.

Csudaszarvast lenyilaznád - sej, regélök, regélök,

Legelőjét elfoglalnád” - sej, regélök, regélök.

2. ének

 

Duna folyó, ki ne áradj - sej, regélök, regélök,

Zöld réteket el ne áraszd - sej, regélök, regélök.

Gyalogösvényt köd ne rejtsen - sej, regélök, regélök,

Mocsár lelket ne veszejtsen - sej, regélök, regélök.

 

Ottan legel Csudaszarvas - sej, regélök, regélök,

Arany ágú fiúszarvas - sej, regélök, regélök.

Ifjú akkor őt meglátva - sej, regélök, regélök,

Hangos szóval ekképp szóla: - sej, regélök, regélök.

 

„Nyilaimmal rád kell lőnöm - sej, regélök, regélök,

Agancsodat le kell töröm - sej, regélök, regélök.

Legelődet elfoglalom - sej, regélök, regélök,

Dús rétedet felszántatom” - sej, regélök, regélök.

 

„Ne öljél meg, ne lőjél le - sej, regélök, regélök,

Agancsomat ne törjed le - sej, regélök, regélök.

Meglásd, legott üdvös leszek - sej, regélök, regélök,

Meghálálva hasznot teszek - sej, regélök, regélök.

 

Lakodalmadba elmegyek - sej, regélök, regélök,

Agancsomon fáklyát viszek - sej, regélök, regélök.

Udvarodat beragyogom - sej, regélök, regélök,

Vendégeket felvidítom” - sej, regélök, regélök.

 

Neked hozok ezüstkorsót - sej, regélök, regélök,

Menyasszonynak drága orsót - sej, regélök, regélök.

Házatokra boldogságot - sej, regélök, regélök,

Szomszédsággal barátságot - sej, regélök, regélök.

 

Disznótoros megkóstoljuk,

Új borodat megkóstáljuk.

Adományod megköszönjük,

Családodra áldást kérünk! Adja az Úristen!

 

 

Felföldi remélés

Források: Hont-, Nógrád-, Heves-, Borsod- és Gömör-megyei remélők, köszöntők.

A felföldi regélések egyszerűbbek, inkább jókívánság-jellegűek, több ünnephez kapcsolódnak.

 

Hó-hó farsang, hármas farsang.

Itt is adnak, ott is adnak.

Emitt vagyon gazda háza

Isten szálljon eme házra.

 

Hat szép lóval, hat ökörrel,

Kilenc borjas szép tehénnel.

Egy aranyos vasekével.

Két vasaltas faszekérrel.

 

Elé van e itt a gazda?

Nyitva van e ház kapuja?

Van é óbor hordójában?

Só, méz, szarvas a kamrában?

Ha nincs szarvas, ártányt öljön,

Óbor helyett, újat töltsön.

Ártány máját, ha nem adja.

Jó lesz nékünk, szalonnája…

 

Ha nincsen a kis házába,

Van néki a nagy kamrába.

Menjen ki a gazdasszonya

Hogy felhúzza a nyársamra!

 

Jó gazdának adjon Isten

Arany búzát a földjébe.

Ha billenti szarka farkát

Mindég százas üsse markát.

 

 

Alföldi remélés

Források: Pest-Pilis-Solt-Kiskun- és Jász-Nagykun-Szolnok megye, Hortobágy környéke.

Az alföldi reméléseknél dunántúli és felföldi hatás érezhető, főleg kántáló összeéneklő típusúak.

 

 

Kívánó strófa

 

Isten tartsa ezt a népet

Jó erőben, egészségben.

Hej, regö rejte, reme-reme rejte.

 

Adjon az Ég annyi szállást

Amennyi a szarvas boga.

Hej, regő rejte.

 

Adjon hozzá annyi birkát

Ahány csillag égen vala.

Hej, regő rejte.

 

Kelmeteknek annyi búzát

Ahány pelyva a kazalba!

Hej, regő rejte.

 

Kenteknek meg annyi tojást

Ahány hópihe a pusztán!

Hej, regö rejte.

 

Adjon az Ég annyi halat

Ahány méh van a kasban.

Hej, regö rejte.

 

Ezt is adja, engedje meg,

A teremtő igaz Isten.

Hej, regő rejte, reme-reme rejte.

Párosító strófa

 

Emitt vagyon egy szép legény,

János fia, gulyás Pista.

Hej, regö rajta

 

Amott vagyon egy szép leány,

Péter lánya, szőke Marcsa.

Hej, regö rajta

 

Adjon Isten a legénynek

Bort, pénzt, botot – jó nagyot

Hej, regö rajta

 

Adjon Isten a leánynak

vásznat, éket - gazdagot

Hej, regö rajta

 

Adjon Isten kettejüknek

puha ágyat - álmodót

Hej, regö rajtuk

 

Adjon Isten a házukba

fiút, leányt egészségben

Hej, regö rajtuk

 

Azt is adja, engedje meg,

A teremtő igaz Isten.

Hej, regő rejte, reme-reme rejte.

 

 

 

Kárpátaljai regelés

Források: Ung-, Ugocsa-, Bereg-megyei, és galiciai karácsonyi regélések és kolednyicék. 

A kárpátaljai regelések kívánó jellegűek, erőteljes ruszin, lengyel és Ny-ukrán hatásokkal.

 

 

Bevezető

 

Menjünk barátaim, esti vendégútra,

Az első gazdához, legelső udvarba.

Isten jövetelét másoknak hirdetni,

Vidám karácsony éjszakát kívánni.

Hej, rege, rege. Víg karácsony ének.

 

Ne szégyenkezzetek régi regelésért,

Ha kapunál álltok méltó adományért.

Hangoskodni fognak, velünk kicsik, nagyok,

Ha szolgálatunkért eleget nem kaptok.

Hej, rege, rege. Víg karácsony ének.

 

 

Felébredt az új Nap, éjjeli sötétben.

Ég Istene jött el, szarvasnak képében.

Tűz ereje hevül, nappali fény éled

Világ Felügyelő új életet éleszt.

Hej, rege, rege. Víg karácsony ének.

 

Eljöttünk, megjöttünk, hogy őt szolgálhassuk,

Megújulásának ünnepét hirdessük.

Tiszta testünkre, maskarát öltöttünk.

Ősi módi szerint, adva tiszteletünk.  

Hej, rege, rege. Víg karácsony ének.

 

Szerencsekívánó strófa

 

Szerencsét kívánunk az újesztendőben,

Jó egészséget és élelmet bőségben.

Káposztát meg borsót, áldásos terméssel.

Kövér rozsot, kölest, számtalan kévével.

Hej, rege, rege. Adja az Úristen!

 

Vályú tömve légyen, krumplival és babbal,

Jászol csordultiglan, telis-teli zabbal.

Asszonynak tyúkot, sok tojást jó áron.

Gazdának gyors lovat, hogy meztéláb ne járjon.

Hej, rege, rege. Adja az Úristen!

 

Pajta négy sarkában disznó, tehén elljen.

Kamrájuk terménnyel, hússal, sajttal teljen.

Nyulaik legyenek, nagyok, mint a birkák.

Birkáik nőjenek, nagyra, mint a bikák.

Hej, rege, rege. Adja az Úristen!

 

Szántó és legelő viruljon, zöldeljen.

Aranyló gabonát, dús szénát teremjen.

Fák adjanak bőven almát, szilvát, körtét.

Nap, Hold és csillagok, hozzanak szerencsét. 

Hej, rege, rege. Adja az Úristen!

Adománykérő strófa

 

Füstölt szalonna lóg gazda kamrájában

Bárcsak adná Isten, hogy leessen onnan.

Éppen csak annyi, hogy mi is örülhessünk,

Nem több csak annyi, hogy éhünket elverjük.

Hej, rege, rege. Adja az Úristen!

 

Nekünk elég lenne ennyi kevés falat,

Gazdának meg nem kár, ekkora kis darab.

Ha velünk, jó szívvel megossza ételét

Hálánk erejével megtoldja életét.

Hej, rege, rege. Adja az Úristen!

 

Add meg gazda, add meg, ami kijár nékünk,

Hogy kemény hidegben, felmelegedhessünk.

Add át hát gazduram, hogy tovább induljunk.

Hosszú út vár még ránk ideje indulnunk.

Hej, rege, rege. Adja az Úristen!

 

Ezért jöttünk ide, köszöntőt mondani,

Régi énekléssel, melegséget hozni.

Hogy e házuk népe egészséges legyen,

Hogy házuk tüzéhez, szerencse betérjen.

Áldott szép karácsonyt, adjon az Úristen!

 

 

Karácsony elnevezés eredete

 

Egyre népszerűbb az a vélekedés, hogy a Karácsony kifejezés „hungarikum, és - állítólag - a „kerecsen” szóban „gyökeredzne” (utalva a kerecsensólyomra). Hivatkozva az 1267-es Kassai kódex bejegyzésére, amely eredetije „elkallódott”, másolatainak hitelessége erősen kétséges, 

 

Ennek ellentmond, hogy - a Téli napforduló napjára - a magyarság közelében élő népeknek is van hasonló ősi megnevezéseik, úgymint:

Korocsun, Koracsun, Karacsun (ószláv, ó-orosz, kelet-ukrán), Korotun (ukrán), Kerecsun (nyugat-ukrán), Karacsun (kelet-kárpáti),

Kračún (cseh, szlovák), Craciun (román). 

 

Kutatások szerint: „kara+csun” ótörök eredetű, összetett szó, egyesek szerint szkíta vagy szarmata eredetű.

Jelentése: fekete nap, sötétség vége, sötétség öregje, fekete isten, halál.

Napja: a téli napforduló, keresztény Szenteste, Koleda előtti nap.

 

                                           Vége

 

 

<<<

vissza a főoldalra