|
Aranyszarvas Füzetek „SZARVASOS SZENTEK ÉS BOLDOGOK” Témakör: Csodaszarvas történetek |
4. szám 2009. év |
vissza a
főoldalra |
|
Figyelem!
Az itt közzétett dokumentumok elektronikus formában szabadon másolhatók, terjeszthetők, de csak saját célokra, nem-kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz, változtatások nélkül és a forrásra való megfelelő hivatkozással használhatók. Minden más terjesztési/felhasználási forma esetében a szerző/tulajdonos engedélyét kell kérni! Ezt a copyright szöveget a terjesztett dokumentumban mindig fel kell tüntetni! |
|
|
|
Farkas László
(Remete) Csodaszarvas
történetek: 4. rész SZARVASOS SZENTEK ÉS
BOLDOGOK Szöveggyűjtemény
magyarázatokkal Korabeli krónikák,
tudósítások, legendák és népi költemények felhasználásával BEVEZETÉS A
kora-keresztény legendáriumok bővelkednek „szarvasos” történekekben. Nem
csoda, hiszen az akkori Európa népeinek ősi-pogány hitvilágában a szarvas még
kiemelt helyet foglalt el. Az új hit elterjesztését pedig segítette, ha a
keresztény szentek életét kapcsolatba lehetett hozni az ősi hit
szimbólumaival. Ilyen legendákban a szarvas az új hitet segítő, vagy
fordítva; éppen annak segítségére szoruló lényként jelenik meg. E
történetekben a szarvas útmutató angyalt (isteni hírnököt), vagy segítségre
szoruló lelkes állatot (pogány hívőt, alattvalót) szimbolizálhat. A
szarvasos szentek között a magyar-kapcsolatúak aránya az átlagosnál magasabb.
Szent Euszták megtérése Forrás:
Jacobus de Voragine,
1260 körül Egyszer Placidus - mikor még
római katonaként szolgált - vadászat közben egy szarvascsordára bukkant.
Megpillantott egy gímszarvast, amelyik a többinél pompásabb és nagyobb is volt. Amíg
katonái a többi szarvassal törődtek, ő minden igyekezetével ezt igyekezett
elejteni. Erejét megfeszítve követte, közben azon gondolkodott, hogyan
ejthetné el. Ekkor, a szarvas agancsai között megpillantotta a szent
keresztet a nap fényénél is tündöklőbb alakban, és Jézus Krisztus képmását,
aki a szarvas szája által így szólította meg őt: „- Miért üldözöl engem, Placidus? Irántad való irgalomból jelentem meg
néked ebben az állatban. Én vagyok Krisztus, akit te ismeretlenül tisztelsz.
Alamizsnáid feljutottak színem elé, ezért jöttem el. E szarvasban, akire
vadásztál, én vadásztam terád.” Ezt
követően maga és családja azonnal megkeresztelkedett, és nevét Eusztákra
változtatta. Értelmezés: - Szent Euszták = keresztény vértanú (+ 118), eredeti
nevén Placidus, Traianus császár egyik katonai parancsnoka; - Euszták, Eustachius = görögül: "szerencsés",
"gyümölcsöző" Magyar kapcsolat: A legenda szerint Szent Euszták Pannoniában is teljesített szolgálatot, amikor Traianus császár Pannonia
helytartója volt. Ez a hagyomány arra utal, hogy akkoriban – Pannóniában és
Itáliában – kapcsolatba kerülhetett az ottani „pogány őslakosokkal”
(szarvasos népekkel), akiket a keresztény legendárium szerint megtérített. E területeken kimutatható a helyi írások és
a székely-magyar rovásírás hasonlósága. Szent Egyed sebesülése Forrás:
Szent Egyed legendája,
VI. század körül Egyed a Nimes-közeli erdő mélyére vonult vissza. Ott remeteként élt,
társa egy szarvas volt. Egyes
változatok szerint tejével táplálta a szentet. Ezt a menedéket a királyi
vadászok is felfedezték, és Wamba vizigót
király rálőtt a szarvasra. Szent Egyed a testével fölfogta a nyílvesszőt, aki sebesülésétől fogva a nyomorékok patrónusa lett. A király ezután Egyednek ajándékozta a remeteség területét, ahol kolostort építettek, melyet később róla neveztek el. Megjegyzés: - Szent
Egyed = védőszent (640-710?); Nimes = dél-franciai város; - Wamba,
vizigót király = hispániai-galliai
király (+687) Magyar kapcsolat: Tiszteletére alapította 1091-ben Szent
László király a somogyi apátságot, amelybe francia bencés szerzeteseket
telepítettek. Esztergomban XI. századtól őrzik koponyatöredékét ereklyeként.
Egyes feltételezések szerint, a Pannóniából dél-nyugat felé vonuló pannóniai
vizigótokhoz csatlakozhattak hun-ugor népcsoportok is. Lüttichi Szent Hubert
megtérése Forrás: XV. századi legendárium Hubert, egy előkelő család elkényeztetett fia, nagyon kedvelte
a vadászatot. Egy nagypénteki vadászaton, Ardennek
erdejében megjelent előtte egy szarvas, agancsai közt feszülettel. Egy égi hang így szólította
föl megtérésre: „Hubert,
ha nem térsz meg az Úrhoz és élsz szent életet, pokolra kerülsz.” Hubert
leszállt a lóról és földre borulva így szólt: „Uram, mit akarsz te, hogy mit tegyek?" Ezt a
választ kapta: „Menj Lamberthez, ő majd eligazít téged” He received the answer,
"Go and seek Lambert, and he will instruct you." Két év múlva meghalt a felesége, és Hubert remete lett. Később
Rómában a pápa püspökké szentelte. A legenda szerint angyalok vitték utána a
felszentelési öltözékéből hiányzó stólát. Értelmezés: - Szent Hubert = védőszent (656-727); - Ardennek = kiterjedt erdős régió Belgiumban és
Luxemburgban, de átnyúlik Franciaországba is; - Lambert = Szent Lambert, maastichti püspök (636-700). Magyar kapcsolat: A Kárpát-medencében a frank
és germán hatásra = leginkább a nyugati Felvidéken érvényesült. A köznép körében
különösebb tisztelete nem terjedt el. Tiszteletét a hunugor-avar
csodaszarvas-hagyomány elősegíthette, a gótokhoz csatlakozó hun-avar
töredékek, és a kalandozó magyarok hatására. „Irgalmas” Szent Julián
bűnhődése és megtérése Forrás:
Legenda Aurea, Szent Julián legendája, XIII. század
körül Julián keresztény lovag és szenvedélyes vadász volt. Egy
napon, amikor szarvasra vadászott az űzött vad megfordult, és azt mondta neki:
"Ha egy szarvast megölsz, szüleidet is
megölöd!”.
Más változat szerint anyja intette erre. Julián megrémülve a próféciától, titokban
elhagyja szülőföldjét és övéit. Távoli helyen új életet kezdett, ahol
meggazdagodott, megházasodott. De a vadászatról nem tudott lemondani és egy
vadászat alkalmával elejtett egy szarvast. Szülei a keresésére indultak. El is jutottak Julián
házához, ahol annak felesége vendégül látta őket, éjszakára majd szállást
ajánlott nekik. Julián, amikor hazatért a vadászatból, a félhomályban nem
ismerte meg a házban alvó szüleit. Azt hitte, hogy felesége valakivel megcsalja. Ezért,
hirtelen haragjában karddal végzett az ágyban fekvőkkel. Így teljesedett be a
szarvas jóslata. (Más változat szerint a Sátán bujtotta fel e tettre,
szomszédja képében…). Vezeklésül Julián és felesége minden vagyonukat
menedékházak és kórházak építésére költötték: a szegények támogatására, a
folyón átkelő zarándokok segítésére, és a betegek gyógyítására. Értelmezés: - Szent Julián = legendás betegápoló gondoskodó szent
(VII. század?); - ha
egy szarvast megölsz, szüleidet is megölöd = ha a régi hitűeket bántod, akkor a szüleidet is
bántod. Magyar
kapcsolat: Kárpát-medencében
legendája és tisztelete csak szórványos. Szent Imre herceg látomása Forrás: Jan Długosz: Historia Polonica, XV. század Magyar kapcsolat: Szent István magyar király és Boldog Gizella
királyné fia. A Szent
Imre herceg által ajándékozott ereklyét a lysa-gorai
Szent Kereszt monostorban őrzik. Imre herceg nagybátyjánál, Vitéz Boleszláv lengyel királynál időzött. Vadászni mentek, és egy szarvast követve
följutottak a Lysa Gorára. A
szarvas itt eltűnt, azonban fölismerte, hogy álmában már járt ezen a helyen. Megkérte nagybátyját, Boleszlávot, hogy építsen itt
kolostort. Odaadta neki a mellén hordozott kétágú keresztet, melyben Krisztus
keresztfájának egy darabkája volt ezüstbe foglalva. Ezt az atyja a görög
császártól kapta az ereklyét ajándékba. Így alapította a király - Imre
kérésére - a „Szent Kereszt” monostort. Megjegyzés: - Imre
herceg = I. István
király és Gizella királyné fia (1007-1031), - Vitéz Boleszláv = lengyel uralkodó (966-1025) - Lysa
Gora = Kopasz-hegy a
Magas-Tátrában, az ősidőkben pogány kultikus hely Magyar kapcsolat: Szent István magyar király és Boldog Gizella királyné
fia. A Szent
Imre herceg által ajándékozott ereklyét a lysa-gorai
Szent Kereszt monostorban őrzik. Szent Gellért püspök
remetesége Forrás: Szent Julián legendája, XI-XIV. század között Magyar kapcsolat: Szent Imre magyar herceg nevelője, majd
csanádi püspök. Magyarország egyik első
püspöke. Szűz Mária tiszteletének első terjesztője (Földanya-Boldogasszony
kultusz keresztényesítője). Egy napon Szent Gellért
képzelete írás közben annyira megiramlott, hogy álomba szenderült. Ekkor
odament hozzá egy szarvastehén a borjával, s mindketten leheveredtek mellé a földre.
Ekkor egy hím szarvas – farkas elől menekülve – nagy sebbel-lobbal közibük
rontott. A szarvastehén elfutott vele, kicsinyét pedig a választott mellett
hagyta. Az meg Gellérthez bújt, és földre lökve a tintát, amellyel írt. Mikor
pedig hajlékába tért, a szarvasborjú követte,
ő meg kenyérrel etette, úgy, hogy az többé el nem szakadt tőle. Valamivel
később, Szent Gellért egy tarisznyát vitt a házába, s azt látta, hogy ajtaja
előtt egy farkas hever.
Észrevette, hogy sebesült, kinyitotta hát az ajtót, és a farkast beengedte.
Letette a tarisznyát, a farkas pedig lába előtt a földre terült, föl sem kelt
addig, míg meg nem gyógyult. A szarvasborjú és a farkas is ott maradt nála.
Kijártak a rétre, de egymást nem bántották. Értelmezés: - Szent Gellért = Szent Imre herceg nevelője, csanádi
püspök (980-1076) - szarvasborjú
és sebesült farkas = a
békében élő pogány magyar és türk népet szimbolizálja. Szent László király
csodálatos imája Forrás: Temesvári Pelbárt: Érdy Kódex, 1527. körül Magyar kapcsolat: Szent László magyar király, aki törvényileg büntette
a régi vallás szerinti áldozást. Mikoron az oroszok bejöttek vóna Magyarországban, és nagy dúlás után nagy nyereséggel hazatértek vóna, utánok válta [loval utánuk eredt] az szent király. És mikoron jutottanak vóna pusztájában [lakatlan helyeken], holott minden eledelök elfogyott vóna, az szent király kiméne az seregből [távolabbra ment], és imádságában kenyereg [könyörög] vala Úristennek, hogy ki régen Izrael népét megelégöjtötte vala mennyei kinyérrel az pusztában, azonképpen ez szegén keresztyén népet es ne hagyná éhhel meghalni. Íme, csoda dolog… Felkelvén az szent imádságról és az tábor felé erede, hát íme, nagy sok sereg szarvas és gímök elejben jövének, és számtalan bivalyok, kik mind levetvén az ő keménségöket, nagy szilígyen [szelíden] az táborra menének. Azt látván, nagy hálákat és dicséreteket adának Úristennek és az szent királynak, ki miatt olyan nagy irgalmasságot érdemlettek vóna, és ki mind elég szerze magának életre az istenadta ajándékból. Annak okáért is az szent király nevét elváltoztatván kegyes királynak hívják vala mindenek, mert mind szegénynek, bódognak úgy adja vala magát, hogy inkább szerettetnék, hogynem féltetnék.” Megjegyzés: - oroszok =
délkeleti-Kárpátokon túli fehér kunok, akiket Vaszilkó orosz
fejedelem segített; - megelégöjtötte
vala mennyei kinyérrel = utalás a
bibliai mannára (Kiv. 16. fejezet). Szent Dávid skót király
megmenekülése Forrás: skót helyi néphagyomány Magyar kapcsolat: a király édesanyja Skóciai Szent Margit, aki Szent
István magyar király rokona volt. Holy-Rood napján Dávid skót király vadászni ment, papja tanácsa ellenére. Közel az edinburgh-i várhoz megpillantott egy fehér szarvast, és miközben hajszolta leesett lováról, a fehér szavas pedig nekitámadt. A király védekezésként megragadta a szarvas agancsait. Ekkor az állat megijedt, mert az égen megjelent egy fénylő kereszt (más változatban: napfény csillant az agancs ágai közt megjelenői keresztre), és eltűnt. Így a király megmenekült, ezért azon a helyen templomot építtetett, amelyet Holy Rood néven ismernek. Megjegyzés: - Dávid
skót király = I. Szent Dávid
király, [Dabíd mac Maíl Choluim]
(1058-1153), - Holy
Rood napja = Szent Kereszt napja,
szeptember 14-e; „Toggenburgi” Boldog Ida
remeteélete Forrás:
Albert Bonstetten
bencés humanista írásai, XV. század Magyar kapcsolat: Iddaberg-hegy,
Szent-Gallen kanton = amerre a magyarok kalandoztak; Legenda szerint, férje – Henrik, toggenburgi gróf –
hűtlenné vált hozzá. Egyszer, alaptalanul meg is vádolta, sőt hirtelen
haragjában a vár ablakából is kitaszította a szakadékba. Csodálatos módon, a zuhanásban nem sérült
meg. Ida térden állva mondott köszönetet az Istennek szabadulásáért és
megfogadta, hagy szegénységben, önmegtagadásban, a világtól teljesen
visszavonulva remetéskedik további életében. Egy erdő közepén, nyomorult
kunyhóban és alamizsnából élt. A tettét később megbánó férjétől kapott gazdag
ajándékokat szétosztotta a szegények között. Naponta eljárt a fischingeni
kolostorba, még az éjszakai zsolozsmákra is. A sötét éjszakában egy szarvas
mutatta neki az utat; akinek agancsain gyertyák világítottak. Megjegyzés: - Boldog Ida = svájci
fischingeni kolostor kegyes életű védnöke (1140-1226); - Toggenburg = XI-XV. században élő svájci nemesi család; - fischingeni kolostor = kolostor a Murg-folyónál, Thurgau kantonban.
Folytatás a következő füzetben… |
vissza a
főoldalra |
|