|
Farkas László
(Remete)
Szkíta is, ugor is, türk is…
Kérdés: vajon a FINNUGOR ELMÉLET
= tény, tévedés vagy csúsztatás?
Fontos és tudományosan
megalapozott választ igénylő kérdés. Ezzel szinte mindenki egyetért! De a
tények elfogadása… más dolog. Mert manapság már az igazság is feszültséget
okozhat. Sőt, a válasz is „hitkérdéseket érinthet”. Különösen, ha a
válaszadók, kritizálóknál esetenként „némi érdekeltség” is érzékelhető. De,
az szinte biztos: aki állást foglal… „darázsfészekbe nyúl”…
A magyarság származásáról több,
szélsőséges vélekedés terjedt el, úgymint:
1. A magyarság: az ázsiai
finnugor népességből emelkedett ki, elszakadva nyelvi rokonaiktól.
2. A magyarság: turáni-török
(hun, avar, türk) eredetű népesség, akik nyugatra vándoroltak.
3. A magyarság: a szkítáktól
eredeztethetők, minden más elmélet a magyarság elleni támadás.
E három feltételezés – első pillantásra - egymást kizárja. De ha a
tényekhez is ragaszkodunk (nem a megosztó rögeszmékhez) akkor az érzékelhető
ellentmondások más fényben tűnnek fel…
1. Magyar = ugor
vagy nem ugor, az itt a kérdés…
Tények:
A
IV-XI. századi görög, latin, ószláv és arab nyelvű szövegek és írásmódjaik arra utalnak, hogy az akkori felfogás
szerint: a magyarok, ugorok és jugorok ¹ különböző helyen élő népcsoportok.
Ugyanakkor,
több XII-XVII. századi (német, francia, itáliai, lengyel, észt, balti, skót,
török) tudósítás egyértelműen arra utal, hogy az ugorok és jugorok nyelve hasonlít a magyar nyelvhez. Valamint, hogy
e népek a hunokat és magyarokat rokonaiknak tekintik.
Megjegyzés:
Sajnovics János csak
1770-ben írta meg Demonstratio Idioma Ungarorum et Lapponum idem esse című művét. A két nyelv egyes kifejezéseinek nyelv- és hangtani
hasonlóságáról! Erős torzítás Őt a „finnugor származáselmélet atyjának” tekinteni,
mivel:
- előtte több száz évvel is tudósítottak az ugor-jugor
és magyar nyelvek hasonlóságáról (lásd később);
- valamint, az ottani egyes népek
hun-magyar rokonságáról, illetve az ilyen rokonságtudatukról;
- Bonfini is megemlíti krónikájában (1492-ben),
a Don forrásvidéki magyarul beszélő népet.
Ezért komolytalan a finnugor elméletet a
„Habsburgok aljas kitalációjának” kikiálltani.
Korabeli tudósítások igazolják,
hogy a jugorok: a
XV. század előtt még Európában éltek, sajátos módon szervezett önálló országukban. Csak szláv nyomásra (főleg Rettegett Iván cár idejében)
kényszerültek az Urálon túlra. Vagyis a jugorok:
eredetileg nem Ázsiából származtak!
 A
XIV. század előtti leírások a Kárpát-medence és Volga közötti ősi népeket még
saját nevükön nevezték (mozsar, mescser,
merja, muróm). Majd,
amikor maradványaik is beolvadtak a helyi népességbe = együtt: ugorként említik őket.
Ősi jelenlétükre utal sok
Kárpát-medence és Volga közti hely- és település-név. Például: Kárpátok =
Ugor hegyek, Kijev környékén = Ugor hegy, több Urga
nevű folyó, domb, település. Valamint, sok más hely- és településnév (venger, wegier, ungra, ugur, madziar, mozir, majar, mozsar, madzsar).
Ugyanis, a korabeli források ugorok
alatt, nem a „halszagú-primitív” obi-ugorokat értették, akik külső nyomásra
az Uráltól keletre kényszerültek. Hanem
a szlávok előtt, a Kárpátok és Urál közt élő ősi népességet (ugorokat és jugorokat)! Akik hősi múltjáról és túlélési képességeiről
az őket később leigázó középkori „ruszok” is
elismerően írnak tudósításaikban, jelentéseikben…
A finnugor származáselmélet zavarai:
A
finnugor származáselmélet szerint: a
magyarság őshazája Nyugat-Szibériában az Ob folyó alsó folyása melletti,
főleg erdős vidék volt. Az elmélet azt feltételezi, hogy i.e. IV.
évezredben e vidéken éltek az uráli népek. Ahonnan, i.e. III. ezredben az ugor népek délebbre húzódtak, akikből
a magyarok ősei kiváltak. Sajnos ezt
vélekedést a hivatalos „tudomány” és a tömegekre ható wikipédia
is erősíti…
Ezen elmélet – bár „sok mindent
megmagyarázna” – ellentmond a tényeknek!
Ugyanis, a korabeli krónikaírók és tudósítók (de még az ottani néphagyományok)
szerint is: a jugorok és obi-ugorok nem ázsiaiak voltak, mivel a XII. századig Európában éltek
(az Urál hegységtől nyugatra)!
A
genetikai adatok szerint, ha „létezett is egy
„finnugor őshaza”: az, már i.e. IV. évezred után nem lehetett
Nyugat-Szibériában. És, a „magyar őshazát” sem ésszerű a Volgánál keletebbre
helyezni.
Megjegyzés:
A mai magyar „hivatalos
tudomány” is próbálkozik finoman módosítani dogmáit. Már nem állítja, hogy a magyarok = a finnugoroktól származnak. Hanem azt, hogy a magyar nyelv = a
finnugor népek nyelvével mutat legközelebbi rokonságot. Így közelítve a
tényekhez.
2. Magyar =
türk-turáni, vagy valami másféle török…
Tények:
A magyarság türk-turáni
rokonságára csak néhány korabeli tudósítás utal, viszont a magyar nyelv egyes
logikai sajátosságai (és részbeni szókészlete) egyfajta uráli-altáji nyelvi
hatásra utalnak.
Az elmélet elismert
képviselője, Vámbéri Ármin jól fogalmazott, amikor azt írta:
„A
magyarok eredetéről írt tanulmányomban megkíséreltem bebizonyítani, hogy e
nép, habár nyelvalakjai
túlnyomóan ugor-jelleműek, - szókincsének
legnagyobb része ugyanis török, - uralkodó etnikai
alkotórészeiben török-tatár eredetű…”
(Vámbéri Ármin: A magyarság keletkezése és gyarapodása.
Budapest, 1895, Franklin Társulat).
Mert, ez: így igaz. Hiszen az
ősmagyarság többször került altáji-ázsiai (hunok, avarok, tükrök, kazárok)
népek hatalmi alárendeltségébe és kulturális vonzáskörébe. Az is tény, hogy a
magyarság honfoglalás kori vezető és katonai rétegénél uráli-altáji genetikai
jelek is fellelhetők. Ugyanakkor, ezek aránya nem döntő (uralkodó) mértékű
(<18%), a köznép esetében pedig nem jelentős (<6%).
Sajnos, az elmélet
„továbbvivői” - erről megfeledkezve - látványos türk-turáni származáselméletet
kreáltak.
A „turáni” származáselmélet zavarai:
A Kárpát-medencei köznép turáni
vagy közép-ázsiai eredetét a régészeti feltárások genetikai eredményei nem
igazolják. Inkább az erősítik, hogy az itteni köznép többségét főleg az ősi
(Kárpáti, K-európai) népesség alkotta. Vagyis: a gravetti,
bükki-szeleta, és a vonaldíszes kultúra népessége.
Főleg a hegyvidékek, folyóvölgyek mocsaras területek környékén, amelyeket
kevésbé érintettek a jelentős népmozgások és betelepítések. Azokon a
helyeken, amelyek a síkvidéki földművelő és sztyeppei legeltető (ázsiai)
hódító népcsoportok számára előnytelenek voltak…
A magyar nyelv sajátosságai -
jelentős altáji, iráni hatás ellenére – inkább uráli (Kárpátok és Volga közti
prehisztorikus ősnépi) nyelvrokonságra utalnak. Ugyanis, a nyelvrokonság
elsősorban a nyelvalakok hasonlóságára utal. Mivel, a nyelv logikája nehezen
változik, a szókincs - külső hatásra – pedig könnyen változhat. Ahogy a mai
európai nyelvekben is sok a görög, latin, német, francia és angol szóátvétel,
különösen új fogalmak átvételekor… Egy példán érzékeltetve: a mai görög nyelv
is „tele van” angol jövevényszavakkal, holott a görög nyelv nem angol
eredetű…
Megjegyzés:
a mai „hivatalos tudomány”
elismeri a magyar nyelvre gyakorolt turáni és közép-ázsiai „hatást”.
Ugyanakkor, a genetikai és nyelvi adatok
= ennek kizárólagosságát még nem bizonyítják.
3. Magyar =
szkíta vagy nem szkíta…
Tények:
A magyarság főbb alkotóelemei:
a Kuma- és Kubán- folyó környékiek (kum-magyarok), Kárpátok és Don köztiek (fehér magyarok),
és a Don-Volga közti területről származók (fekete magyarok). Valamint, a
hozzájuk csatlakozó muróm, yugur,
bolgár, kazár, polovec-kun és alán töredékek.
Az ókori tudósítások és
kora-középkori krónikák egyértelműen kijelölik Szkítia
határait: az Istros (Duna) és Tanais
(alsó Don és Donyec) közti területet. A keletebbi területeket már szarmata
vidékként említik. Később egyes krónikaírók e területet kiterjesztették a
Volga vonaláig. De soha sem terjesztették ki uráli vagy szibériai területre!
Ugyanis, a kora középkori Szkítia = nem Ázsia!
A korabeli források nem azt állítják, hogy a magyarok =
szkíták voltak. Hanem azt, hogy a
magyarok = szkíta-földről vonultak a Kárpát-medencébe. Nem találtam olyan
korabeli krónikát és tudósítást, amely egyértelműen utalna a magyarok ázsiai
(Urálon túli) származására…
Megjegyzés: a szkíta származáselmélet nem zárja ki sem a finnugor, sem a
bolgár-török rokonságot. Mint, ahogy e két származáselmélet sem zárja ki a
magyarok az európai szkítiai származását…
A szkíta származáselmélet zavarai:
A magyarság szkítiai
származására akár helytálló is lehet, ha Szkítia
alatt: annak földrajzi területét értünk (úgy, ahogy a korabeli tudósítók
lejegyezték). Ilyen értelemben szkítiaiak az
Oka-Volga környéki marik, mordvinok, baskírok, sőt az Ázsiába kényszerülő jugorok is. Vagyis: azok
a finnugor népek is „szkítiaiak”, akikkel a
szkíta elmélet hívei nem kívánnak rokonságot vállalni...
De ha a korabeli birodalmi
fogalmakban próbálunk gondolkodni: érdemes óvatosabban tenni. Ugyanis, a
magyarok attól nem váltak szkítákká, mert valamikor szkíta uralom alatt
álltak. Mint ahogy attól sem váltak „osztrákká”, hogy a Habsburg birodalom
„igáját élvezhették”.
A korai görög, perzsa
történetíróknál a szkíta (szaka) megnevezés = gyűjtőfogalom. Így nevezték a
füves pusztai-nomád népeket. Vagyis, a magyarokat akár tekinthetnénk „európai szkítáknak” is.
Ezzel
csak az a gond, hogy a Kárpát-medencében bevonuló magyarság = nem az alföldi
füves pusztákat vette birtokába, hanem az erdős-ligetes folyóvölgyeket és
partokat, hegyaljai területeket (szabadon hagyva a pusztai gazdálkodásra
alkalmas Alföldet). Az is nehezen hihető, hogy egy síkvidéki füves pusztákhoz
szokott, vándorló legeltetéshez szokott sátorozó népesség - előzetes
tapasztalatok nélkül, néhány év alatt - megváltoztatta volna nomád-hódító
életmódját. Áttérve a helyhez kötött állattartásra, a foki gazdálkodásra, a
bányászatra és kohászatra?
A honfoglalás-kori
népességének genetikai jellemzői is arra utalnak, hogy magyarok ősei:
- különböznek az i.e. 7. - i.sz. 4. századi ázsiai szkíta, szarmata, hun, türk
népességektől.
- hasonlítanak az európai szkíta és szarmata területek mai népességekéhez (szorbok, gorálok, szlovákok, vendek, ruszinok,
nyugat-ukránok), akik szintén nem pusztai népek…
Megjegyzés:
átgondolandók a magyarság sztyeppei és fél-ázsiai származásra utaló
megnyilvánulások. Akárcsak a magyarság turáni,
ázsiai hun, vagy iráni származás-elméletek is…
4. Magyarok = szkítiai ugorok, turáni sajátosságokkal?
A
magyarság származására egyik elmélet sem ad teljes értékű választ. De, ha a három elméletet együtt értelmezzük, közelebb
juthatunk az igazsághoz. Így, a magyarok ősei lehettek:
- közép-kelet-európai
finn-ugorok is: akik már az i.e. IV.
évezredben a Kárpátok-Don közti területen éltek. Vagyis, a korabeli írásos
források szerinti Don-Volga közti ugurok, Kárpátok–Volga közti fehér és fekete ougorok, Káma környéki yugorok. Erre utalhat: a
genetikai sajátosság, a magyar nyelv logikája, az ősi ugor-uráli szókészlet.
- kelet-európai
ogur-törökök is: akik már az i.e. VII.
évezredben a Volgától nyugatra éltek, együtt az ottani ugorokkal. Vagyis, a
korabeli írásos források szerinti meótiszi (nem
ázsiai!) hunok, utigurok és kutigurok, baskírok, hunvarok
(hun-avarok), a Kum-Kubán menti magyarok, Kaukázus környéki szavárd-magyarok.
Erre utalhat: a magyarok alkati jellemzői, a török és iráni
jövevényszó-készlet, a turulos vezér-legendák, népzenei motívumok.
- kelet-európai
szkíták is: akik az ókori Szkítia (Duna-Don közti terület) sztyeppei és ligetes
övezetében éltek. Vagyis, a korabeli források és néphagyományok szerinti agathyrsik, kimmerek, meótisi szkíták,
ugurok, üngürüszök (utigur-székelyek).
Erre utalhat: az e területen gyakori „aranyszarvas” ábrázolás-lelet, a
szarvas-legendáriumok hasonlósága.
Valamint,
a közép- és kelet európai kőkori népesség
leszármazottai is: akiknek ősei a
Kárpát-medence és környéki, valamint a Feket-tenger
melléki keleti-gravetti népcsoportok lehettek.
Vagyis,
az ősmagyarság köznépe: egy őseurópai szkítiai népesség, amely ougor (magyar, mescser, murom), ogur
(bolgár-török) és alán (jazig, jász) népcsoportok keveredéséből alakult ki, és
amely:
- genetikailag = közép- és kelet európai (ős-európai,
kelet-európai, balti, némi észak-kaukázusi);
- embertanilag = közép-kelet európai (vércsoport, bőr-,
haj- szemszín, termet stb. alapján);
- nyelvében = toldalékoló (finnugor, altáji, kaukázusi
hasonlóság);
- ősi szókészletében = főleg ugor és kipcsak-ogur
(iráni és szláv jövevényszavakkal);
- ősi életmódjában = vízfolyás menti gazdálkodó,
állattartó (halászattal, földműveléssel);
- ősi lakhelyében = folyóvíz menti kiemelkedő ligetes
részen (külön téli és nyári szállással);
- ősi élettere = közép- és kelet európai ligetes
sztyeppe, és ártéri terület;
A korabeli magyarság genetikai
jellemzői arra utalnak, hogy ősei:
- az i.e.
36-10. ezer közötti ős-európai Szeleta- és keleti gravetti népességtől származhattak;
- az i.e.
9-8. ezer körüli szvideri kultúra népességéből
emelkedhettek ki;
- de i.e. 7.
ezer után már távol lehettek a pontusi és turáni
hatásoktól;
- és i.e. 4.
ezer után már nem érte őket jelentős szibériai és uráli hatás;
- különböznek az i.e. 7. - i.sz. 4. századi ázsiai
szkíta, szarmata, hun, türk népességektől;
- genetikailag hasonlóak a szlovák, D-lengyel,
Ny-ukrán, ruszin, vend, szorb népességekhez.
„Eddigi tudásunk szerint
ugyanis a magyarság az egyetlen törökös szervezetű nép, melynek olyan
jelentős finnugor eredetű alaprétege volt, hogy az a maga nyelvét a török
nyelv rovására érvényesítve, az egész népközösséget – ha nagyszámú török
eredetű kölcsönszó megmaradásával is – finnugor nyelvűvé tehette.” (Erdély
története, I. kötet; Akadémiai Kiadó, Budapest, 1986., 291. oldal)
Folytatás a következő füzetben…
|
