|
|
Aranyszarvas Füzetek MAGYAR
KORONA = SZENT
KORONA Témakör: magyarság kincsei |
32. szám 2012. év |
|
vissza a
főoldalra |
|
|
Figyelem!
Az itt közzétett dokumentumok elektronikus formában szabadon másolhatók, terjeszthetők, de csak saját célokra, nem-kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz, változtatások nélkül és a forrásra való megfelelő hivatkozással használhatók. Minden más terjesztési/felhasználási forma esetében a szerző/tulajdonos engedélyét kell kérni! Ezt a copyright szöveget a terjesztett dokumentumban mindig fel kell tüntetni! |
|
|
|
|
|
|
|
Farkas László
(Remete) MAGYAR KORONA = SZENT KORONA Fő forrás: Bíborbanszületett Konstantin: De Administrando
Imperio, 13. fejezet (948-952. körül) Linkek: http://www.vostlit.info/Texts/rus11/Konst_Bagr_2/frametext13.htm, http://ehumana.hu/arpad/szoveg/eg03.htm,
http://www.szkosz.com/node/1895 A Szent Korona: a kárpát-medencei magyarság egyedi, sajátos, szakrális és misztikus ereklyéje. Egyedi = mert hasonló korona a középkori (és máig élő) monarchiáknál példa nélküli. Sajátos = mert uralkodói-alattvalói és közösségi-állami jogokat és együttműködést jelképez. Szakrális = mert csak a király nyilvános-vallási beavatásakor tekinthető meg és használható; Misztikus = mert a hozzá kapcsolódó mítoszok „természetfeletti jogot és erőt” tulajdonítanak neki. Ereklye = mert a magyarság történelmi és társadalmi egységét megtestesítő szimbolikus műtárgy.
Egy részük a tényekre alapozva, míg mások azokon túllépve a spirituális szférákba emelkedve igyekeznek a Korona történetét formálni és jelentőségét értékelni. Ezért olvashatunk e témában igencsak eltérő közleményeket, és esetenként szélsőséges következtetéseket. Íme, néhány példa a szélsőségekre: - van aki, a koronát az V. századi Attila hun királytól eredezteti (vagy még régebbről)… - és van, aki a koronát XII-XIII. századi királyi koronázási ékszernek tekinti; - egyes források szerint ezt Géza vagy I. István kapta a pápától… - mások szerint valamely magyar király készíttette meglévő keresztény ereklyékből; - némelyek két korona „összeillesztését látják benne”, vagy egységes alkotásnak tekintik. És, még sorolhatnánk az eltérő álláspontokat, hiten alapuló feltételezéseket. Nem kívánok hadba szállni az eltérő álláspontokkal, feltételezésekkel és kutatási eredményekkel. Csak saját kutakodási eredményeimet kívánom közzétenni. Ráirányítani a figyelmet néhány olyan tényre, amelyek elősegíthetik a „sötétségbe burkolózott múlt” megvilágítását… Tények A tények: makacs dolgok. Nem helyettesíthetők tetszetős feltételezésekkel, és akkor is „élnek”, ha azokat nem vesszük figyelembe. Íme, néhány a nem elhanyagolható tények közül, amelyeket a korona tanulmányozásakor célszerű és illendő figyelembe venni: - az alsó koronarész bizánci női diadémot, a felső koronarész férfi koronatetőt formáz; - a korona „bizánci ikonjai” VII. század utáni stílusra és írásmódra utalnak; - a korona „latin ikonjai” VIII-X. századi latin-gót
(nem Karoling) ábrázolásra
utalnak; - ΓΕωΒΙΤΖ Άς ikonja X. századi (Xl. szd-ban: ΤΟΥΡΚΙΑ
királyság neve = már ΟΥΓΓΟΡΙΑ); - X ΚωN … Ό
ΠΟΡΦΥΡΟΓΈΝΗΤΟς ikonja X. századi bizánci uralkodóra utal (VII. Konstantin). Bizánci hatás Bíborbanszületett
VII. Konstantin bizánci császár „A birodalom
irányításáról” című művének 38-40. fejezete részletesen ír a magyarokról
(pontosabban a türkökről és kabarokról), ugyanakkor a 13. fejezete több olyan
útmutatást (intelmet) is tartalmaz, amely megvilágíthatja a Szent Korona
eredetét, és értetővé teheti annak sajátosan szakrális jellegét (kivonatos
idézet a műből)… „Ha valamikor szükséges és kérik, vagy a kazárok, vagy a türkök, vagy akár a ruszok, esetleg valamilyen más nép az északiak és szkíták
közül – ahogy ez gyakran megesik – küldjetek nekik valamit a császári
öltözetek vagy fejdíszek közül, vagy a palástokból… Észrevételek: - Árpád népét
a bizánciak = türköknek és kabaroknak (a kazár uralom alól
kitörő népességnek) tartották, akiket a pogány (kereszteletlen) népek közé
soroltak; - az akkori időben a
türkök királysága (Türkia) = Temestől északra,
Tiszántúl és Erdély Körös-vidéke. Bár a türkök akkorra elfoglalták a
délvidéket, Pannoniát, Nyitra környékét, azt nem tekintették Türkiának; - a feljegyzésekből az is
kitűnik, hogy Árpád népe (türkök, kabarok, csatlakozó népek), hogy
viszonylagos békében éltek a Kárpát-medencében behódolt lakossággal (avar
maradványokkal, fehér horvátokkal, morva töredékekkel, bojk-ruszinokkal).
Lásd: 31, 41 és 42. fejezet … megköszönve valamilyen szolgálatot vagy szolgáltatást és
azt kell mondanod: „Ezek a palástok és fejdíszek nem emberek által készültek,
nem emberi elme által kigondoltak és kidolgozottak, hanem, ahogy mi a szent
ősi vésett feliratokról megtudtuk, … Észrevétel: VII. Konstantin idejében még némely türk
törzs Bizánc ellen támadást indított. Ugyanakkor, egyes türk (magyar) törzs a
hadjáratban nem vett részt, sőt baráti kapcsolatot alakított ki Bizánccal. Például: Zombor gyula = Körös-Temes közti (folyóközi), az egyik erdélyi (erdőszéli)
türk király VII. Konsztantinosz császárnál felveszi keresztséget. Aki Zombort barátjává
fogadja, bizánci nemesi szintre emeli. Ezt követően Zombor gyula = Hierotheosz szerzetest Erdélybe hozatja téríteni, lánya
is bizánci hitre tért (Sarolta, Géza fejedelem felesége, I. István király anyja),
és templomokat, apátságokat létesít. …mikor
Isten ezt megalkotta Nagy Konstantin uralkodónak, az első keresztény
uralkodónak, elküldte neki angyalai útján ezeket a palástokat és fejdíszeket,
és megparancsolta neki, hogy helyezze el azokat az Úristen szent templomába,
amely átszellemül a szent bölcsesség valódi igaz tudásának nevében, és nem
minden nap megjelenni benne, hanem csak az össznépi nagy uralkodói ünnepeken.
Ezért, isteni parancsra elhelyezte azokat, a szent oltár fölé a székesegyház
szentélyében és az egyház díszére. Az egyéb uralkodói öltözékek és díszek
rendben a szent oltár fölé elhelyezve.
Mikor beköszönt Jézus Krisztus úristenünk ünnepe, az
egyház feje válassza ki ezen öltözetek és fejdíszek közül a szükségeset és az
alkalomhoz illőt, és küldje el az uralkodónak, aki az úgy ölti magára, mint
Isten rabja és szolgája, de csak a körmenet idejére, és a szertartás után
azokat visszaviszik a templombába, és abban őrzik. Mi több, van egy átok a szent és nagy Konstantin
uralkodótól, Isten egyházának szent oltára fölé felírva, amint azt Isten
megparancsolta néki angyala útján, hogy ha az uralkodó valamely okból vagy
körülmény miatt, komolytalan szeszélyből valamit onnan elvisz, hogy azt
magára öltse vagy másnak adja, akkor legyen ő kiközösítve és az egyházból
kiűzetve, mint Isten parancsolatainak ellensége. Ha pedig merészelne másikat készíttetni, hasonlót, akkor
az egyház azt kobozza is el azt, az összes püspök és szinódus ilyen
követelésére. Nincs joga sem az uralkodónak, sem az egyház fejének, sem
valamiféle más barát ezekhez az öltözetekhez és fejdíszekhez, az Isten szent
egyházán kívül. Hatalmas rettenet terhe függjön a betolakodó felett, aki
megszegi ezen isteni előírásokat. Így történt, hogy egy Leó nevezetű uralkodó, aki Kazáriából vett feleséget, egy átgondolatlan arrogáns rohamában
elvitt egyet e fejékek közül, amikor nem volt uralkodói ünnep, és az egyház
vezetőjének beleegyezése nélkül magára öltötte. Azonnal kifekélyesedett a
homloka, és, kínozva végkimerültségig, szánalmas módon tengette életét,
halála idejének eljöveteléig. Minthogy az ily’ vakmerőséget gyorsan követte a büntetés,
azóta szabállyá vált, hogy az uralkodó, mielőtt megkoronázzák, megesküszik és
kinyilvánítja, hogy nem semmit merészel tenni vagy gondolni, az előtte
elfogadottak és a régi idők hagyományai ellenére. Csak akkor koronáztassák
meg az egyház feje által, és hajtsák végre és teljesítsék azt a beköszöntő
ünnephez megfelelően." Észrevétel: jelentős hasonlóság érzékelhető „Bíborbanszületett Konstantin intelme” és a magyar Szent
Koronához kötődő koronázási hagyományok között. Megjegyzés:
az előbbiekben írtak - valamint a „Magyar Korona feliratainak
értelmezése” című Aranyszarvas füzetben (17. számban) közzétettek alapján - a
legvalószínűbb feltételezés, hogy: - a Szent Korona szakralitása a X. századi bizánci uralkodói ajándékok feltételeihez hasonlóak; - a Korona alsó része egy bizánci uralkodói (szövetséget erősítő) adományozó ajándék; - a Korona X ΚωN… feliratú ikonja: VII. Konstantin bizánci császárt ábrázolja; - a Korona ΓΕωΒΙΤΖ Άς feliratú ikonja: Zombor gyula erdélyi „türk királyt” ábrázolja; - a Korona alsó részét – mint női diadémot – Sarolta kaphatta a bizánci keresztség felvételekor; - a Korona ΜΙΧΗ… (Dukász Mihály bizánci császár) ikonja helyett eredetileg Szűz Mária
ikonja lehetett. Ezt erősíti, hogy a bizánci ikonográfiában (például: Hagia
Szophia bazilika mozaikképe) a szövetséget fogadó uralkodók „Szűz Mária
előtt” tesznek fogadalmat. Valamint a régi (1613. évi) korona-leírás. Latin hatás Géza fejedelem idejében a keleti- és nyugat római (bizánci és latin) keresztény irányzat között a feszültség kiéleződött, politikailag elkülönült. Kárpát-medence lakossága – mivel a két irányzat választóvonalába esett - ez időben vallásilag is többszörösen megosztottá vált. Jól érzékeli ezt az alkalmazkodási kényszert és megosztottságot, hogy: Géza fejedelem a nyugati kereszténységet vette fel és támogatta; közben felesége (Sarolta) a bizánci keresztényként a keleti keresztény irányzatot támogatta, annak elterjedését segítette. A szituációt bonyolítja, hogy közben a délvidéki gnosztikusok (horvát és bosnyák bogumilok /”balkáni bulgárok”/, kaukázusi pauliciusok), és más hitű népességek (mohamedán izmaeliták, zsidók, párszik, manicheisták, ugor és szláv természethívők) békében élhettek, vallásukat gyakorolhatták. Holott ezeket a vallási irányzatokat a keleti és nyugati keresztény irányzat már akkor is eretnekként üldözte, és a X. század végétől üldözte (kevés sikerrel). Észrevételek: a X. századi türk (magyar) fennhatóság
alatt élő akkori Kárpát-medence lakossága jelentős részben pogány (nem
keresztelt) volt. Valamint, az akkori felfogás szerint az egyéni hit =
magánügy volt, a közösség által gyakorolt vallás = egyfajta uralkodói elvárás
(politikai alkalmazkodási kényszer). Ezt jól illusztrálja Géza fejedelem
gyakorlata is, akiről feljegyezték: bár latin módon megkeresztelkedett, de
felesége (Sarolta) bizánci keresztény hitét is támogatta (apátság alapítása),
sőt időnként régi pogány szertartásokon is részt vett, és. Ez arra utal, hogy
az uralma alatt álló népesség hitét megtűrte (tiszteletbe tartotta), amíg
uralmának érdekeit nem veszélyeztette. I. István király szentté avatásának előkészítéséhez kötődő, 1083. körüli összeállított „Nagyobb Legenda” már említést tesz egy királyavató diadémról… „Atyja halála után az ötödik évben - így akarta az isteni
kegyelem - elhozták az apostoli áldás levelét, s miközben a püspökök és a
papság, az ispánok és a nép egybehangzó magasztalásukat fennen kiáltozták,
Isten kedveltjei, István, királlyá választatott, s az olajkenettel felkenve a
királyi méltóság diadémával szerencsésen
megkoronáztatott. E legenda nem említi, hogy a koronát a pápa
küldte. Holott, egy nagy jelentőségű esemény még inkább erősítette volna az
I. István körül akkor kialakítandó „szent kultuszt”. Ugyanakkor, a XII.
századi „Szent István király legendája Hartvik
püspöktől” már így ír (kivonatosan):
Épp ez időben fogadta el Miesko, a lengyelek
fejedelme övéivel a keresztény hitet, s a római szék elöljárójához követeket
küldve kérte, hogy apostoli áldással támogassák, és királyi diadémával koszorúzzák. Kérésére a pápa rábólintott, s
már egy jeles mívű koronát csináltatott, melyet néki áldásával s a királyi
dicső ranggal elküldeni szándékozott. De…, elhatározta, hogy sokkal inkább választottját,
Istvánt ékesíti szerencsésen e világi koronával, majd azután ugyancsak őt
díszíti fel még szerencsésebben az örökkévalóval… Elhozták hát az apostoli áldás levelét a koronával és a kereszttel
együtt, s miközben a püspökök és a papság, az ispánok és a nép egybehangzó
magasztalásukat fennen kiáltozták, Isten kedveltjét, István királyt
olajkenettel felkenve a királyi méltóság diadémjával szerencsésen
megkoronázták. Észrevétel: a latin keresztény irányzat fokozatos
térhódításával (bizánci hatalom visszaszorulásával), illetve a két egyház
közötti szakadása bekövetkeztével (1054-ben): a Kárpát-medencei népesség
sokszínű hitvilága külpolitikai nyomás alá került. Az egyre inkább – politikai
kényszerből - eluralkodó latin kereszténység hatását jól érzékelteti az
akkori egyházi „legendagyártás”, amely szerint a Szent Koronát: Szilveszter
pápa küldte, Asztrik érsek révén I. István királynak, amelyet Könyves Kálmán
is megerősít krónikájában (holott erre fellelhető bizonyítékok nem lelhetők). Érvek,
ellenérvek, gondolatok… Tény, hogy a Korona alsó és felső részének stílusa, gyártási technikája erősen eltér. Nem zárható ki, hogy az alsó és felső rész: két különböző helyen (eltérő keresztény kultúrkörben) készült. Észrevétel: egyes feltételezések szerint a két
koronarész különböző korszakban készült. Ezt a vélekedést árnyalhatja, hogy
az alsó (bizánci) koronarész X. századi: készítésre utal. Valamint, a felső
(latin) koronarész ikonjai sem készülhetek a IX. század előtt. De a XI.
századi egyházszakadást követően sem, mivel ezek feliratain még érzékelhetők:
a bizánci, keleti gót, kaukázusi és balkáni írások hatása (amelyeket a XII.
századi nyugati keresztény kultúrkör már eretnek hatásnak
tekintett)… Tény,
hogy a felső (latin) koronarész ikonjai: stílusuk, írásjellemzőik és
kivitelezésük alapján a IX-X. században készülhettek. Nagy valószínűséggel latin nyelvű liturgikus, bizánci és keleti gót hatás
alatt, nem Karoling kultúrkörben. Ez, talán alátámaszthatná a Korona „pápai
eredetét”. De ennek ellentmond az a tény, hogy: a felső (latin) koronarész:
szerkezetében önállóan teljesen alkalmatlan koronának. Valamint az, hogy a X.
században már érlelődő (és I. István uralkodása alatt bekövetkezett)
egyházszakadás idején: a nyugati kereszténységet képviselő pápa olyan koronát
küldött volna István királynak, amely alsó része = az általa eretneknek
tekintett keleti-bizánci kereszténység ikonográfiája alapján készült és
bizánci uralkodót ábrázol! Észrevétel: a felső
(latin) koronarész feltehetően – itáliai vagy balkáni (nem Karoling) -
liturgikus tárgy (ereklyetartó, zsákmányolt egyházi díszítés?) lehetett,
amelyet felhasználtak a felső koronarész kialakításánál, kiegészítve bizánci
stílusú, gnosztikus jellegű Pantokrátor-képes
kereszttel. Feltételezések Valószínűsíthető, hogy: a Szent Korona egy olyan
sajátos magyar „alkotás”, amely egyesítette a kárpát-medencében jelen lévő hivatalos-állami
latin és bizánci és gnosztikus keresztény, valamint a pogánynak tekintett
természetvallások irányzatokat (egységbe foglalva a vallási sokszínűséget); Valószínűsíthető, hogy: a Szent Korona szakrális
királyavató funkciója (más alkalmakkor történő használati tilalma) a X.
századi bizánci előírások és a sztyeppei népeknél szokásos uralkodói és
szakrális vezetői beavatási szokások archaikus ötvözete, megőrizve az ősi
hagyományokat. Valószínűsíthető, hogy: a Szent Koronának
tulajdonított erő is = az előbbiekből eredeztethető X-XII. századi
hagyományok mitikus emlékek továbbélése a magyarság kollektív
emlékezetében… Vége |
A
Korona eredetéről sok tanulmány olvasható, kutatóktól, szakemberektől és
lelkes amatőröktől. |
vissza a
főoldalra |
|