|
Farkas László
(Remete)
JELES NAPOK RENDSZERE
Kutatások, népi és
családi hagyományok és korabeli feljegyzések alapján…
Meggyőződésem, hogy őseink –
naptáruk kialakításánál - a logikus változatok közül a legegyszerűbb és
legcélszerűbb megoldást választhatták. Döntésüket elősegíthette, hogy hasonló
naptári megoldások (például: kelta, kínai, perzsa, indiai stb.) már akkor is
ismertek voltak. Amennyiben 4 – egyenlő hosszúságú - évszakú, 364+1 napos
évben gondolkodunk, akkor egy év = nyolc 30 napos, és négy 31 napos hónapból
épülhetett fel. Így évszak napszáma 91 nap körül adódik. Vagyis egy negyedév
(optimális esetben) két 30 napos és egy 31 napos hónapból épülhet fel,
összesen 13 hetet foglalva magába.
Évváltó
nap – soron kívül
 Az
előzőekben leírtakból kitűnik, hogy az ősi magyar naptár évkezdő és
évszakjelző napjai (sőt azok hétlezáró napjai is) egyértelműen kimutathatók a
magyar népi kalendáriumokban. A vizsgált jeles napok naptári elhelyezkedése
alapján vélelmezhető, hogy az év négy egyenlő hosszúságú évszakból állt
össze.
Valamint, az egyik évszakhoz
bekapcsolódhatott még egy plusz-nap. Hogy mikor, az bizonytalan, de a jeles
napok eloszlásából feltételezhető, hogy erre a téli évszakban kerülhetett
sor. Feltehetően ez a nap, maga az ősi Újév nap (évváltó nap) lehetett.
Vagyis a Julián-naptár szerinti december 25-e, a Karácsony = a sötét vég,
fekete nap (figyelemmel a régi napnyugtától napnyugtáig terjedő
napszámításokra és az időszámításunk kezdete körüli napjárásra).
Jeles napjaink típusai
Népi kalendáriumaink jeles napjait
- sajátosságaik alapján - több csoportba sorolhatjuk. A csoportosítás azért
is célszerű, mert elősegíti a jeles napok rendszerének átlátását, jelentősen
megkönnyítheti az ősi magyar kalendárium rekonstrukcióját, illetve elősegíti
a külső hatások vagy átvételek, és az időeltolódások felismerését.
Jeles napjainkat a következő
csoportokba rendszerezhetjük:
- hónapjelző napok: amelyek az adott
hónapra mutatva jelzik azok sajátos rituális jellegét;
- évszakjelző napok: amelyek a
naptár kiemelt pontjait jelezik, közeli csillagászati pontossággal;
- pótnapok: amelyek a csillagászati
és a naptári rendszer összehangolására szolgálnak, és amelyek nem számítódnak
bele a folyamatos naptári rendbe (például: szökőnap, újév napja);
- rendszeres jelzőnapok: amelyek
bizonyos szabály szerint állandó körforgásban ismétlődve, előre jelzik az
esedékes életviteli szabályokat;
- előrejelző napok: amelyek egy
adott időszakra valószínű időjárási vagy gazdálkodási helyzetekre ad
tapasztalati előrejelzést;
- rituális napok: amelyeken, a népi
babona szerint misztikus hatások érvényesülhetnek, vagyis: kedvező hatások
elérhetők, káros hatások csökkenthetők;
- eseményjelző napok: amelyek egy
adott időszakhoz kapcsolódó munkafolyamatok vagy közösségi események esedékes
időpontjára utalnak, illetve bizonyos tevékenységeket tiltanak;
- sajátos jelzőnapok: amelyek csak
helyenként szokásosak, szabályai jelentősen eltérhetnek (akár ellentmondóak
is lehetnek) vagy részleges átvételnek tekinthetők.
Tekintsük át legfontosabb jeles
napjainkat az előbbi szerinti csoportosításban, természetesen csak mérsékelt
figyelmet fordítva a sajátos jelzőnapok hatalmas tömegére, elsősorban a minél
szélesebb körben elterjedt jeles napokra koncentrálva.
Hónapjelző napok
Ezeket a napokat már előzőleg
alaposan körbejártuk, ezért megelégedhetünk az eddigi megállapítások, illetve
feltételezések rövid összefoglalásával. A könnyebb érthetőség érdekében
célszerű részben eltekinteni a manapság használatos elnevezésektől, mert
problémát okozhat a megnevezésekhez kapcsolódó mögöttes értelmezések.
|
Fsz.
|
Hónap,
régi
néven
|
Idő-tartam
(nap)
|
Időtartama (Julián-naptár szerint)
|
Feltételezett hónapjelző napok
(jeles napi regulák alapján)
|
Hiba
(nap)
|
|
1.
|
Tél
hava
|
30
|
dec.26 - jan.25
|
Pál (jan.25), Gyertyaszentelő
(feb.2)
|
0
|
|
2.
|
Télutó
hava
|
30
|
jan.26 - feb.24
|
Mátyás (feb.24)
Télzáró-Tavaszkezdő nap
|
0
|
|
3.
|
Tavaszelő
hava
|
31
|
feb.25 - már.26
|
Gyümölcsoltó (már.25)
Tavaszjelző jeles nap
|
+1
|
|
4.
|
Tavasz
hava
|
30
|
már.27 - ápr.25
|
György (ápr.24), Márk
(ápr.25)
|
+1;0
|
|
5.
|
Tavaszutó
hava
|
30
|
ápr.26 - máj.25
|
Orbán (máj.25)
Tavasz-záró-Nyárkezdő nap
|
0
|
|
6.
|
Nyárelő
hava
|
31
|
máj.26 - jún.25
|
Iván (jún.24)
Nyárjelző jeles nap
|
+1
|
|
7.
|
Nyár
hava
|
30
|
jún.26 - júl.25
|
Jakab (júl.25)
|
0
|
|
8.
|
Nyárutó
hava
|
30
|
júl.26 - aug.24
|
Bertalan (aug.24)
Nyárzáró-Őszkezdő nap
|
0
|
|
9.
|
Őszelő
hava
|
31
|
aug.25 - sze.25
|
Máté (sze.21),
Kozma-Damján (sze. 26.),
Mihály (sze.29),
Őszjelző jeles nap
|
+3; -1;
-4
|
|
10.
|
Ösz
hava
|
30
|
sze.26 - okt.25
|
Dömötör (okt.26)
|
-1
|
|
11.
|
Őszutó
hava
|
30
|
okt.26 - nov.24
|
Katalin (nov.25), András (nov.30)
Őszzáró-Télkezdő nap
|
+1; -6
|
|
12.
|
Télelő
hava
|
31
|
nov.25 - dec.24
|
Szenteste (dec.24)
Téljelző jeles nap
|
0
|
 Megjegyzés: látható, hogy a feltételezések szerinti
hónap-beosztásnál, és a hónapjelző jeles napok kijelölésének hibája igen alacsony
(kb. 1 nap). Ez bőven belefér az i.e. I századi Julián- és a XVI. századi
Gergely-féle naptárak közötti hónapszámítási eltérésekbe. Ahol a hiba
magasabb, ott két hónapjelző jeles nap szokás-rendszere is szóba jöhet.
Érdekes, hogy ilyen esetben a
választható két jeles nap között is 7 napos dátum-eltérés tapasztalható. Úgy,
ahogy az évszakjelző napoknál már megtapasztaltuk. Valószínűsíthető, hogy az
év második felében megfigyelhető hibanövekedés a naptár-reform előtti időszakra
jellemző természeti és naptári év közötti eltérésből adódott. Pontosabban
fogalmazva: a mezőgazdasági munka szokásos időpontja fokozatosan „elcsúszott”
a naptári szerinti regulák szerinti időpontoktól, ami főleg a beérésnél és
betakarításnál vált érzékelhetővé. A hónapjelző jeles napok esetében az is
megfigyelhető, hogy ezek elsősorban nem hónapkezdő, hanem az adott
hónap-lezáró és a következő hónapot bevezető komplex ünnepek.
Évszakkezdő napok
Az évszakjelző napokat már
előzőleg tanulmányoztuk. A naptári szokások alapján ezek a napok (a
Julián-naptár szerint): Gyertyaszentelő Boldogasszony (feb. 2), Május 1.,
Augusztus 1. és Mindszent ünnepe (nov. 1.). Érdekes jelenség, hogy az
évszakjelző napok általában 7 nappal követik az aktuális hónapjelző napot,
tehát feltételezhető, hogy ezekre az ünnepekre az előző évszakot lezáró hónap
első hetének végén kerülhetett sor. A fontosabb jeles napok között gyakorta
felvetődő hét napos időkülönbség ténye egyre erősíti egy ősi öröknaptár
feltételezését.
Amennyiben 364+1 napos
öröknaptárban gondolkodunk, úgy a naptár hónap-rendszerének végére egy
évváltó napot kell beilleszteni (esetünkben dec. 25.-én), amely régebbi
falusi népszokásai leginkább a mai Szilveszterhez hasonlítható.
Rendszeres jelzőnapok
 A
rendszeres jelzőnapok tipikus példájának tekinthetők a hét napjai, amelyek rendszeres és állandó napi
regulákat határoztak meg.
Sajátos módon, éppen ezek a
szabályok erősíthetik egy öröknaptár feltételezését. Ugyanis csak öröknaptár
esetében lehetséges, hogy a hét adott napjára előírt szabályok ne
ütközhessenek más jelzőnapok reguláival. Csak így kiküszöbölhetők az olyan
ellentmondások, hogy ne essen: dologtiltó napra = kötelező tevékenység; zárt
napra = előírt szomszédolás; termőnapra = vetési tilalom; szerencsétlen napra
= állat ki- és behajtás, vásár, lakodalom, ünnep…
Pótnapok
A 364+1 napos öröknaptár
esetében: a 364 nap = 52 hét. A +1 nap = régi újév napja (Karácsony),
feltehetően nem soroldott be a hét napjai sorába. Hasonlóan, mint a kelta
naptár újév-napja esetében. Erre utalhat az, hogy a régi újév napja (dec.
25.-e), zárt, dologtiltó nap volt, és az újkorig e naphoz névnap sem
kapcsolódott (mint ahogy az ezt felváltó jan. 1.-jei újév napjához sem).
 Időnként
- mint más naptárok esetében is - szükségessé vált a szökőnapok beillesztése.
Hogy erre mikor került sor az ősi magyar naptár szerint, arra nincs biztos
adat.
Valószínűsíthető, hogy a
szökőnap beillesztésére a tavaszi napforduló környékén kerülhetett sor.
Ezidőtájt ugyanis viszonylag magas a napsütéses órák száma, és a Nap kelési
irányának napi változása is jelentős, vagyis néhány napos megfigyeléssel és
megfelelő tapasztalattal a szökőnap beillesztésének szükségessége könnyen
meghatározható.
Nem zárható ki, hogy a holdállás
alapján határozták meg a szökőnap beillesztésének idejét, például: ha a
Télutó havának valamely (meghatározott) hetében holdtölte volt, akkor hónap
végén egy pótnapot illesztettek be. Ekkor a szökőnap beillesztésére feb.
22-29. között kerülhetne sor.
Ugyanakkor az sem zárható ki,
hogy - valamikor régen - a szökőnap beillesztésére a tavaszi napéjegyenlőség
környékén került sort (Gyümölcsoltó Boldogasszony).
Valószínűbb az a feltételezés,
hogy minden 4. évben leillesztettek egy pótnapot (szökőnapot) Ez 7 cikluson
át automatikusan megtörtént (28 éven át). Majd, a 29. évet nem vették
figyelembe (szökőév), és a 30. évtől folytatták a 4 évenkénti pótnap
beillesztést. Valószínű, hogy az ilyen szökőnap (mint az Újév napja) nem
rendelkezett se heti napnévvel, se dátummal és nem sorolódott be az év
beosztásába, ami beszökik az évszámításba. Egy ilyen megoldás közel 1220 éven
át megfelelő pontosságot biztosít (1 napnál kevesebb naptárhibát).
Saját
élmények
A szökőnap beillesztésének ősi
szabályairól nem találtam feljegyzéseket, de gyermekkoromból arra emlékszem,
hogy szökőévekben, február 29.- e előtti vagy utáni hét végén: vagy mi
utaztunk le távoli rokonainkhoz, vagy ők jöttek hozzánk vendégségbe.
 Apai
nagyanyám, aki alföldi jász-sváb falusi környezetből származott, még az
’1960-as években mesélte: február 29.-e egy olyan nap, ami nincs a naptárban!
Ezért ilyenkor nem szabad dolgozni, nagyobb házimunkát végezni, a
háziasszonynak a vendégeskedő rokonokkal kell foglalkoznia.
Apai Nagyapám szerint - aki
kun-magyar vegyes családból származott – a házas férfi ilyenkor köteles
meglátogatni a távolra házasodott nőrokonait, és élelem-kostolót vinni
ajándékba nekik és gyermekeiknek.
Egyes kiskunsági ismerőseimtől
is hallottam, hogy régebben illett legalább 4 évente találkozni a legtávolibb
rokonokkal is, sőt ez egy olyan nap volt, amikor még a haragtartó rokonoknak
is ki kell békülniük.
Hasonló szokás volt divatban
anyai nagyszüleimnél is, akik 4 évente ezidőtájt fogadták a Budapestre
felutazó zalai magyar-horvát és a bihari magyar-székely rokonságot. Anyai
Nagybátyám úgy hallotta nagyszüleitől – még az 1930-as években - hogy
szökőnapokon „barcsi szokás szerint”, a házasulandó korú fiatalok elvonultak
a Dráva egyik távolabbi szigetére, ahol evéssel-ivással, meséléssel-játékkal,
énekléssel-tánccal múlatták az időt napnyugtáig.
Holdnapok
 A
rendszeres jelzőnapok közé sorolhatok azok a napok is, amelyek a Hold
valamely jellegzetes állapotával (fázisával) állnak kapcsolatban.
Ezekre, mint a régi holdnaptár maradványainak
emlékére, a későbbiekben még visszatérünk. Az ilyen napok igencsak sajátos
szabályokat határoznak meg, amelyek - a népi felfogás szerint - elsősorban az
esti-éjszakai időszakban érvényesülnek, és főleg nőkön fejtik ki hatásukat.
Folytatás a
következő füzetben…
|
