Aranyszarvas Füzetek ŐSI NAPTÁRUNK ÉRTELMEZÉSE Témakör: ŐSMAGYAR NAPTÁR

20. szám 2011. év

<<<	vissza a főoldalra

Figyelem!

Az itt közzétett dokumentumok elektronikus formában szabadon másolhatók, terjeszthetők, de csak saját célokra, nem-kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz, változtatások nélkül és a forrásra való megfelelő hivatkozással használhatók.

Minden más terjesztési/felhasználási forma esetében a szerző/tulajdonos engedélyét kell kérni!

Ezt a copyright szöveget a terjesztett dokumentumban mindig fel kell tüntetni!

Farkas László (Remete)

ŐSI NAPTÁRUNK ÉRTELMEZÉSE

Tudományos kutatások, népi hagyományok és korabeli feljegyzések alapján…

Naptári elnevezéseink eredete

A hét:

A hét napjainak magyar nevei nem utalnak isten- vagy bolygónevekre.

Ezért vélhető, hogy a magyarok hete: közép-kelet Európában alakulhatott ki, valahol a Kárpátok és az Urál közötti térségben. Elkülönülten a nyugat-európai, a perzsa-hindi és az ázsiai kultúrköröktől.

Ugyanakkor őseink is – mint más népek - a hét napjaihoz különböző védő-lényeket „rendelhettek”, például: nap ura, falu ura, mennydörgés ura, víz ura stb. Erre utalhatnak a nyelvrokonaink hagyományai.

A hét, - mint 7 napos időegység - feltehetően egy ősi holdnaptár maradványa, és a holdnegyedek látható napjainak számlálására szolgálhatott. A hétfő és kedd szavak = volga-környéki finnugor rokonságra; a szerda és csütörtök = szláv; a péntek = kelet-indoeurópai (görög, szláv), a szombat = kazár vagy zsidó-keresztény; a vasárnap = óiráni (szkíta?), türk hatásra utal. Fontos információt ad a napok sorrendje. A hét napjainak számlálását a magyarok hétfővel kezdik, és vasárnappal fejezik be. Ez eltér a nyugati-keresztény és zsidó hagyományoktól és kizárja az iszlám érdemi hatását. Leginkább ősi európai vagy Kaukázus környéki eredetre utal.

A hónap:

A hónap szavunk feltehetően a hold-nap szóból eredeztető, amely egy sokkal régebbi (nem használt, azóta elfeledett) Hold-naptárra utalhat. Talán annak (hónak, havának) kezdőnapja lehetett valamikor. Más vélekedés szerint a hold kifejezés a régi ugorkori nyelvben nem Hold-at, hanem reggelt (nyugvó teliholddal), illetve egy nap alatt megművelhető földterületet jelentett.

Egy évben tizenkét hónapot tartunk számon. 12 hónapos évbeosztás elterjedése i.e. 2. évezred környéki kínai hatásra utalhat, de nem zárható ki a sokkal korábbi egyiptomi naptár, vagy a későbbi pártus naptár hatása sem.

A tizen-kettő szóösszetétel már a 10-es számrendszer iráni (szkíta?) hatásra utal.

A tízes számrendszer átvétele az i.e. VI-III. század körül történhetett, az kelet-európai sztyeppei szkíta, és a Balkán partvidéki óperzsa-pártus terjeszkedés idején.

Az év:

Az év, év-szak szavaink finnugor eredetűek, akárcsak a tél, tavasz, ősz, tavaly szavaink. Mindez erősíti meggyőződésünket abban, hogy őseinknek kb. i. e. V. század körül már "egyfajta ugor-naptárféle szerint számolhatták az időt".

Igen sajátos a magyarok által használt szökőnap és a szökőév kifejezés. Ugyanis már értelemmel bír, mint a rómaiak által alkalmazott fogalom, ahol ez nem "szökést", hanem éppen ellenkezőleg: "beillesztést" jelent. Lehetséges, hogy – a magyaroknál - a szökőnap, szökőév olyan évet jelentett, amely "kiszökik a számlálás általános szabályai alól".

Milyen lehetett az ősi naptárunk?

Az előbbiekben közöltek alapján meglepően sok olyan adat birtokába juthattunk, amelyek segítséget nyújthatnak az ősi magyar naptár restaurálásához. Ha mindezeket kiegészítjük eddigi történelmi és néprajzi ismereteinkkel, egyre élesebben rajzolódhat ki előttünk a keresett ősi naptár képe. Hasznos lehet felsorolni azokat az észrevételeket, amelyek eléggé megalapozottak ahhoz, hogy megfelelő kiindulási alapul szolgálhassanak ősi naptárunk rekonstrukciójához.

Hold-naptár vagy Nap-naptár?

Őseink bizonyára korán felismerték, hogy az éjszakai csillagos ég látványa időről időre megváltozik. Az is, hogy bizonyos csillagok állandóan, mások pedig csak bizonyos időszakokban látszanak. Mivel a mérsékelt éghajlati övben éltek, ezért korán rájöhettek arra, hogy a Nap kelése-nyugvása, „égi útja” és a „csillagállások” kapcsolatban állnak az évszakokkal. Így a Nap „éves járása” és a természeti-időjárási változások közötti összefüggés korán egyértelművé válhatott számukra. Az is „tudatosodhatott bennük”, hogy a Hold fázisváltozásai – bár látványosak - hosszú távú abszolút (a természet változásaihoz igazodó) időszámításra kevésbé alkalmasak.

Erre sokkal alkalmasabb a Nap-naptár (szoláris naptár). Különösen egy olyan vadászó halászó gyűjtögető nép számra, ahol az évszakok közötti különbségek (a kényleges napállások) alapvetően meghatározták az élelemszerzés lehetőségét és sikerét. Vagyis, főleg azoknál a népeknél, akik a 40. szélességi foktól északabbra éltek, ezért életüket az éves természeti változások alapvetően meghatározták.

Ugyanakkor, azt is felismerhették, hogy a Hold fázisváltozásai szerinti időszámítás (mint mindenki számára látható „égi óra”) is alkalmazható az egy évnél rövidebb viszonylagos (két időpont közötti) időszakok mérésénél. Például: termékenységi ciklusok, virágzás és terméshozás közötti időtartam, két esemény közötti, és napokban vagy holdfázisban kifejezhető időszak.

Ezért maradhatott meg náluk a hét-beosztás és a holdhónapokban kifejezett időtartamok.

Például: szárnyasok tojásainak kikelése = kb. 1 holdhónap; virágzás és terméshozás = 1, 2 3. stb. holdhónap, (növénytől függően).

Például: kutya vemhessége = 2 holdhónap; halak ívási (nem halászható) ideje = 3 holdhónap; vaddisznó, sertés = 4 holdhónap; kecske, juh = 5 holdhónap, szarvas = 8 holdhónap; női terhesség = 10 holdhónap; ló = 12 holdhónap, stb.).

Nap (szoláris) naptár:

Az ősmagyar naptár Nap-naptárként működhetett, mivel nincs olyan adat, amely valamely hold-naptár erőteljes hatására mutatna a népi hagyományokban. A Nap-naptár használatát még hihetőbbé teszi az a tény, hogy a környezetünkben élő népességek is: az empirikus megfigyeléseken alapuló természeti évet tekintették naptárjuk alapjának.

Tény, hogy az i. sz. VIII. század környékén a kazár és muszlim hódítások hatására a Hold-naptár elterjedtsége növekedett, de mérsékelt- és magasabb földrajzi szélességi körökön az ilyen Naptár nem életszerű.

Vélekedésünket erősítheti, hogy Ibn Ruszta (i. sz. X. századi mohamedán földrajzíró) szerint az akkori magyarok tűzimádók voltak (természethívők, esetleg zoroasztriánusok vagy mithrasz-hívők?). Ez is arra utal, hogy őseinknek Nap-naptára volt.

A honfoglalás-kori magyar naptári év feltehetően 364 + 1 napos számítási rendszeren alapulhatott (ahol a +1 nap = évváltó nap). Ugyanakkor, a sztyeppei övezetben a sajátos (360+5 vagy 360+4+1napos) ó-kínai naptár hatását is érdemes számításba venni. Különösen azért, mert több időponti egyezés is érzékelhető az északnyugat-kínai régi népszokásokkal (téli napfordulókor újév-köszöntő, disznóvágás, szállásokra kivonulás és visszavonulás).

Elgondolkodtató az is, hogy az akkortájt (Xia- és Shang-dinasztia idején) ott megjelenő képírás és a mi (székely-magyar) rovásírásunk egyes jelei között is meglepő hasonlóság érzékelhető.

Hét napos időbeosztás

A hét napjai megnevezésénél a régi magyar (ugor, ungar) elnevezéseket célszerű, úgymint: Hetedfő, Kettednap, Harmadnap, Negyednap, Ötödnap, Hatodnap, Nagynap (vagy Hetednap).

Az év napjainak hetes csoportokba osztása az i.sz. V. századig megtörténhetett. Az viszont már nem biztos, hogy a régi magyar hét napjainak számlálását megszakítás nélkül végezték. Nagyon valószínű, hogy az évkezdő napot: soron kívüli napnak tekintették. Úgy, ahogy ezt a kelták,

Ugyanis, a naptári napok hetekbe sorolásának akkor van igazán értelme, ha a naptár felépítése lehetővé teszi annak öröknaptárszerű alkalmazását.

Természetesen, időnkénti korrekció mellet (szökőnap szabály szerinti beillesztésével). Ezt a vélekedést alátámasztják némely kelet-európai és szibériai népcsoportoknál (még az újkor elején is) megfigyelhető öröknaptár-jellegű megoldások.

Ősmagyar öröknaptár?

Tapasztalatok bizonyítják: minél régebbi egy naptár, annál átláthatóbb annak logikája, és annál kezelhetőbb az egyszerű ember számára is. Példa erre, a kelták, germánok és kínaiak mezőgazdasági „öröknaptára”. Korabeli feljegyzések igazolják, hogy az öröknaptár a - XI-XIV. századi Európában - egyes természeti vallást követő csoportok még használták. Valamint, ez a számítási módszer egészen a XVI. századig fennmaradt, mint az ajtófélfába vésett népi öröknaptár: az elszigeteltebb finn és litván területeken, ahol a finnugor népesség jelentős létszámban élt.

Ez arra utal, hogy a kelet-európai természeti népen (őslakosok) a 364+1 napos naptárt használhatták. Ugyanis, az öröknaptár-megoldásoknak: a 365 napos és a 360+5 napos Nap-naptár nem alkalmas, mivel az ilyen naptárak éves napszámai nem oszthatók 7-tel.

A 364+1 napos naptár már megfelelő egy „öröknaptárhoz”, mivel a rendes (364) napok száma osztható héttel.

Az ilyen naptároknál a +1 nap nem számítódott be a hét napjainak sorába, vagyis üres (a hét napjain kívüli önálló) napként tartották számon.

Ez a megoldás ismert volt az ókínai, és egyes perzsa-iráni naptáraknál (valamint, a kelet-európai maradvány-kelta és a skandináv népeknél). Tehát valószínű, hogy ez a megoldás nem volt ismeretlen elődeink előtt sem.

Hány évszakból állt egy év?

A kérdés első pillanatban banálisnak tűnik, holott nem is olyan egyszerű pontos választ adni.

A finn-ugor korból csak 3 évszaknév származik: a tél, tavasz és ősz. Talán akkor egy más szó fejezte ki a nyarat (pl. hév), amely elfelejtődött.

Az is lehet, hogy akkoriban csak 3 évszakot tartottunk számon, ami ésszerű lehet, ha az őshaza a kelet-európai északibb „erdős-ligetes térségben” volt, ahol a három (4. hónapos) évszak hatása eléggé szemléletesen („vérre menően”) érvényesül.

A nyár szó úgy tűnik, hogy egy későbbi (i.e. V. század körüli) török jövevényszó. Abból az időből származhat, amikor őseink a délebbi sztyeppei térségbe húzódva tartós kapcsolatba kerültek az ott élő ótürk népekkel. Itt, ugyanis, a "maguk bőrén" is megtapasztalhatták elődeink azt a 2-3 hónapos forró és csapadékszegény időszakot, amelyet a nyár szó kifejez. Mivel, ezt követően a magyarság már nem költözött olyan helyre (a 40 szélességi fok alatti területre), ahol az időjárás jelentősen eltért volna a megszokottól, ezért a négy évszakos beosztás eredetileg is érvényesülhetett, vagy idővel véglegesen megszilárdulhatott.

A naptári év 4 évszakra osztása (talán kínai hatásra) is erősíti az év napjainak 7-es csoport-besorolását. Ugyanis, 364+1 napos évszámítás esetén minden évszak pontosan 13 hetet tesz ki, ami jelentősen megkönnyíti az évszakok napjainak és az eltelt időtartam számítását.

Hány hónapból állt egy év?

Az ősi magyar naptár feltehetően 12 hónapból állt.

Feltételezésünket erősíti, hogy az akkori környezetünkben szinte kizárólagos volt a 12-hónapos évbeosztás, leszámítva a kisebb jelentőségű és elszigetelten alkalmazott hold-naptárakat, amelyeknél időnként 13. hónapok is megjelenhettek.

A naptárak későbbi kialakulására jelentős hatást gyakorló római naptárak - a honfoglalásunkig - nem eredményezhettek érdemi változást az ősi naptárunkban.

Sokkal fontosabb lehet számunkra az i.sz. IV-VII. század táján minket ért környezeti hatás, amelyet a Pej-vej Birodalom, Szogd, Tharisztán, Szaszanidák Állama, Horezm, Arménia, Bizánc, valamint a Bolgár és Kazár Birodalom kulturális kisugárzása okozhatott.

Illetve, a közelünkben és velünk hasonlatosan élő hun-töredék, avar, ugor, bolgár, majd török (türk), kazár, alán, kabar, szláv, besenyő stb. népek szokásai és hagyományai.

A hónapok elnevezéséről fennmaradt írásos adatok nagyon hiányosak. Főleg azok az elnevezések maradtak fel, amely már a középkori kereszténység hatására alakultak ki. Joggal feltételezhető tehát, hogy a régi hónap-elnevezéseink inkább kötődhettek természeti és évszaki jelenségekhez, mint személynevekhez vagy vallási-rituális eseményekhez.

Egyes vélemények szerint a régi magyar hónapnevek hasonlíthattak az altáji állatövi elnevezésekhez.

Ez nem valószínű, mert a keleti naptárakban az állatciklust az évciklusok (érák) meghatározásánál - nem pedig a hónapok megkülönböztetésénél - használták.

Fontos adat, hogy Ibn Fozlan (i. sz. X. századi arab író) tudósítása szerint a baskírok egy része 12 természetfeletti erővel rendelkező "istenszerű" lényben hisz, úgymint: a Tél, Nyár, Eső, Szél, Fák, Emberek, Barmok, Víz, Éjjel, Nappal, Halál, Élet és Föld "Istenében". Ezek felett áll az égben lakózó Mindenek Istene. Nem kizárt, hogy a tudósítás szerinti "12 isten" kapcsolatban állt a hónapokkal, esetleg azok az akkori hónapok egyfajta elnevezései vagy „védnökei” lehettek.

Fontos és megszívlelendő megjegyzés: a régi magyaroknál az "isten" fogalma mást jelentett, mint napjainkban. Az akkori "isten" egy természetfeletti erővel rendelkező őst vagy lényt jelentett.

13 hónapos év?

Egyes vélemények szerint, nem zárható ki, hogy a magyar ősnaptár 13 hónapos volt, hasonlóan az ősi kelta naptárhoz.

Egy 364+1 napos naptáresetében ez ésszerűnek tűnne, mivel így minden hónap 28 napos (4 hetes) lenne, és minden évszak 7 hétből állna. Ami ideális időfelosztás lenne egy öröknaptárhoz, ha az északok és hónapok egymáshoz illeszkednének.

Ugyanakkor, a tények ennek ellentmondanak, mivel: ezt nem igazolják sem korabeli források, sem a magyar népszokások. Valamint, a velünk szomszédos népeknél sem terjedt el a 13 hónapos naptár (kivétel, a kis-alföldi, dunántúli, délvidéki és al-dunai kelta kisugárzásokat).

A magyar néphagyományokban a 13-as: szerencsétlen szám, ami arra utalhat, hogy „a régi pogány hagyományok tartása” nem volt „szerencsés” a középkor elején erősödő és államilag is hivatalossá váló zsidó-keresztény környezetben.

Mikor kezdődött az év?

A XIV. századra Magyarországon is – fokozatosan - tért nyert a január 1.-i évkezdés. Ugyanakkor, az írásos források szerint – a népi időszámításban - a december 25.-i (Karácsony napi) évkezdés általánosnak tekinthető, egészen a XVI. századig.

Igaz, hogy a középkor elejéig néhány helyen még szokásban volt ugyan a március 25.-ei évkezdés is (Gyümölcsoltó Boldogasszony napján), egyfajta túlélő római hagyományként. De ez hamar elenyészett, és a jeles nap egyfajta tavasz-ünnepé alakult át. Másfajta évkezdésre hazánkban nem utal érdemleges írásos emlék, vagy ezt sejtető néphagyomány.

A karácsonyi évkezdés alapján vélelmezhető, hogy az ősmagyar naptár: nem alakulhatott ki egyiptomi, görög, alexandriai, bizánci antik római, vagy perzsa, szaka és szelekuida, esetleg kelta stb. „minták” alapján.

Lásd: http://ru.wikipedia.org/wiki/kалендарь.

A magyar hagyományok karácsonyi évkezdése arra utalnak (ha mellőzzük a később rájuk rakódó „vallási sallangokat”, hogy naptárunk közép-kelet európai környezetben alakult ki, egy ősi naptári minta alapján. Amely szokásaiban hasonlít az antik germán-skandináv, ószláv rusz és finnugor népi naptárakhoz: mint a latin, bizánci, pártus-iráni és sztyeppei-muszlim naptárakhoz.

Téli napforduló, mint évkezdet

Az ősi naptárunk évkezdő napja a Téli napforduló idejére esett.

Erre utal a Karácsony szó jelentése is: kara-chun = sötét nap, fekete időszak.

A téli napforduló december 25. –i dátuma azt sejteti, hogy az ősi naptárunk az i.e. V. század és az i.sz. II. század között alakulhatott ki, amikor a római naptárak szerinti téli napforduló december 25.-ére esett.

Úgy, mint a korabeli kelta, germán, szláv, perzsa, kínai és római naptáraknál…

Fontos megjegyezni, hogy a középkor elején, a december 25-ei dátum a magyar köznép számára a Karácsony ünnepe – nem Jézus születését - a Téli napfordulót jelentette. Bizonyíték erre, hogy amikor a Julián-naptár szökőnap-számítási problémái miatt a Téli napforduló időpontja egyre korábbra tolódott, a népi ünnep is ehhez igazodott.

Mindez azt eredményezte, hogy a köznép a XV - XVI. században, igazodva a természethez: az újévet már december 13-14 körül ünnepelte, ahogy ez kitűnik a Luca-napi és nagy- és kis-karácsonyi népszokások hasonlóságából.

Az idők során bekövetkezett naptárváltozások, a hivatalos hatalom és a helyi népcsoportok sajátos naptára közötti különbségek, illetve azok kölcsönös kiegyenlítődései: megzavarták az ősi kalendárium menetét, amelyek a hagyományok nagyfokú keveredésében érzékelhetők. Hasonló naptárcsúszásra utaló jelnek tekinthető egyes jeles napok idegenszerű és racionálisnak nem tűnő elhelyezkedése a jelenlegi naptárunkban. A hatalmi jellegű naptár-beavatkozások óhatatlanul megzavarják a napok számlálásának és a hét napjainak menetét, és az ilyen mesterséges beavatkozás óhatatlanul megrázkódtatást okoz egy ősi-kiforrott naptár menetében.

Képek: Az ég mennyezetei (kazettás mennyezetű magyar templomok) http://87.229.73.118/~mennyeze/

Folytatás a következő füzetben…

<<<	vissza a főoldalra