Aranyszarvas Füzetek

 

ŐSI NAPTÁRUNK EMLÉKEI

 

 

Témakör: ŐSMAGYAR NAPTÁR

19. szám

2011. év

 

 

<<<

vissza a főoldalra

 

 

 

Figyelem!

Az itt közzétett dokumentumok elektronikus formában szabadon másolhatók, terjeszthetők, de csak saját célokra, nem-kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz, változtatások nélkül és a forrásra való megfelelő hivatkozással használhatók.

Minden más terjesztési/felhasználási forma esetében a szerző/tulajdonos engedélyét kell kérni!

Ezt a copyright szöveget a terjesztett dokumentumban mindig fel kell tüntetni!

 

 

 

 

 

 

Farkas László (Remete)

 

ŐSI NAPTÁRUNK EMLÉKEI

 

Népi hagyományok és korabeli feljegyzések alapján…

 

 

Az ősi magyar naptárról nem maradtak írásos feljegyzések. Adatok hiányában az sem tudjuk biztosan, hogy milyen naptárunk lehetett. Ugyanakkor a nyelvünk és néphagyományaink, népköltészetünk és szokásaink tanulmányozása során: sok olyan utalásra bukkanhatunk, amelyek segítséget nyújthatnak az egykori naptárunk felelevenítéséhez.

 

Mintegy fél évszázada (amikor még tudatlan gyermek voltam) Nagyapám azt mondta: "Sorold fel a hét napjait magyarul, és megtudod: kikkel éltek együtt őseink." Próbáljuk ki! Meglepődünk, mennyi információt rejt ez a hét szó…

 

 

A hét napjai

 

Hétfő:

 

A hétfő (másként hetedfő) ugor eredetű összetett szó, az i.e. II. évezred környékéről. A hét számnév (7-es szám), a jelentése pedig: fej, kezdet, forrás, eredet. Vagyis: hétfő = a hét nap feje. A hét első napja! És, ez sok mindent megmagyaráz! A hétfőt = hét első napjának tekintő népek: magyarok, finnugorok és volgai bolgárok, szlávok, kínaiak (epi-gravetti népek), valamint a kelták és szírek. Ezen népek egy része a hétfőt: a „születő hétnek” vagy a „Hold napjának” is tekintik. Ez arra utal, hogy a hétfő = egy ősi holdnaptár kezdőnapja lehetett.

 

Vagyis, a kárpát-medencei magyarság hosszú ideig „kulturálisan elkülönülten és függetlenül” élhetett azoktól a népektől: akik a hétfőt = a hét második napjának tekintették (ógörögök, mediterrán népek, ótörökök, illetve az akkori zsidók, keresztények és muszlimok).

 

Megjegyzés: a volgai finnugoroknál és bolgároknál: a hétfő = hétkezdő nap, születő nap, orosz ünnep utáni nap. Szláv és török nyelveken: a hétfő = „dologtiltó” utáni nap, a hét utáni nap. A grúzoknál és tadzsigoknál = szombat után második nap. Örményeknél, görögöknél, portugáloknál = második nap. Indoeurópai és keleti körben: Hold napja

 

Kedd:

 

Régebbi neve: Kettednap. A kedd (vagyis ketted) még régebbi eredetű finnugor szó. Valahonnan, az i. e. IV. évezred körüli időkből származhat. A nyelvi egyezések alapján feltételezhető, hogy a finnugorok és szamojédek akkor még egymás közelségében élhettek. Ez fontos „kormutató” lehet, mivel a volgai finnugorok és bolgárok ezt a napot: „lóra-szállás” napjaként említik. Ugyanakkor, a magyaroknál nem útra kelő nap, vagyis: a kárpát-medencei magyarság ekkor már „elkülönülhetett”.

 

Feltehetően a magyarok – akkorra már - „hathatós” kapcsolatba kerülhettek a pre-szlávokkal is. Ugyanis, a szlávok: a keddet ma is „második napként” említik (вторник, wtorek, úterý, utorok, utorak stb.). Holott: ha náluk a hétfő = a második nap (lásd: hétfőnél leírtakat): akkor ez náluk nem a „második”, hanem a harmadik nap lenne…

 

Megjegyzés: volgai ugoroknál és bolgároknál = száraz nap, üres nap, lóra-szállás napja. Indoeurópai kultúrkör egyes részein = Mars napja, Tyr-napja. Távol-keleten = tűz napja

 

Szerda:

 

Régebbi magyar neve: Harmadnap. A szerda – az előbbivel ellentétben - szláv átvételre utal (szláv: közép), ugyanis, a magyarok nap-sorrendjében = nem ez lehetne a „középső nap” (csak a harmadik). Ez arra utalhat, hogy ekkorra a magyarok már eltávolodhattak a volgai finnugoroktól és bolgároktól, ahol ezt a napot: a „vér napjának” nevezték. De a bizánci-keresztény, zsidó-kazár vagy ázsiai kultúrkör sem érvényesülhetett feléjük, mert ott ez: a „negyedik nap”. 

 

Megjegyzés: görög, örmény nyelven: a szerda = negyedik nap. A volgai ugoroknál és bolgároknál = vér-nap, húsevő nap, állatáldozó nap. Indoeurópai kultúrkör egyes részein = Merkúr napja, Odin-napja. Távol-keleten = víz napja.

 

Csütörtök:

 

Régebbi magyar neve: Negyednap. A csütörtök-öt több magyar kutató szláv eredetű szónak tartja. Ennek némileg ellentmond, hogy egyes szláv kutatók – ezt a szót - egyfajta idegen-azonosíthatatlan jövevényszónak tartják (talán szkíta, szarmata vagy avar hatás?).  Ezt alátámaszthatja, hogy a volgai finnugorok és bolgárok ezt a napot: „kis pénteknek” nevezik. Az is legondolkodtató, hogy a magyar néphagyomány a csütörtököt = üres napnak tekinti.

 

Megjegyzés: A volgai ugoroknál és bolgároknál = kis péntek (muszlim hétvégi ünnepnap előtti nap). Szlávoknál = negyedik nap. Indoeurópai kultúrkör egyes részein = Jupiter napja, Thor-napja. Távol-keleten = fa napja.

 

Péntek:

 

Régebbi magyar néven: Ötödnap. A péntek, a görög „penta” szóból alakult ki, talán szláv közvetítésre. A magyar hagyományok szerint: gonoszjáró nap. Ezért nem valószínű, hogy a muszlim vagy zsidó hatás, mert abban a kultúrkörben: ez a nap szent, vagy ünnepet megelőző felkészülési nap. Sokkal valószínűbb az a feltételezés, hogy ez a nap a régi magyaroknál: egy ősi prehisztorikus időszámítás maradványa, amely szokásaiban elutasította a számára idegen (zsidó, ókeresztény, muszlim hagyományokat).

 

Megjegyzés: A volgai ugoroknál és bolgároknál = péntek nap, nagy-péntek (muszlim hétvégi ünnepnap). Örmény, grúz, tadzsig nyelven = „három az ünneptől).  Indoeurópai kultúrkör egyes részein = Vénusz napja, Fryge-napja. Távol-keleten = fém napja, Vénusz napja, arany nap.

 

Szombat:

 

Régebbi magyar neve: Hatodnap. A szombat szó, talán az i.sz. VII. századi zsidó, keresztény és muszlim hatásra honosodhatott meg. De nem zárható ki a keleti kelta hatás sem. Ez az elnevezés tovább gyengítheti a zsidó vagy ókeresztény hatás feltételezését, mert abban a környezetben ez már a hetedik (szent nap), ami: dologtiltó. Ugyanis, a magyar hagyomány szerint: ez a nap soha sem volt általános érvényű dologtiltó nap.

 

Megjegyzés: a zsidóknál, kazároknál, ókeresztény liturgiában = ünnep (sabbath), a hetedik nap. A volgai ugoroknál és bolgároknál = köztes nap, ünnepnap (sabbath), ünnep utáni nap, száraz nap. Indoeurópai kultúrkör egyes részein = Szaturnusz napja, fürdő-nap, Napot megelőző nap, sabbat (ünnep). Távol-keleti kultúrkörben = a Föld napja.

 

Vasárnap:

 

Régebbi magyar néven: Hetednap, Nagynap, Szentnap. A magyar vasárnap népi jellege nem illeszkedik a korai keresztény felfogás ájtatos és vigasságot kerülő előírásaihoz. Maradványa lehet a pogány (finnugor, kelta, germán, ószláv, ótörök stb.) hétvégi – közösségi - vígasságoknak. Annak ellenére, hogy I. László király törvénye kifejezetten tiltotta a vasárnapi vásárok tartását.

 

Megjegyzés: török nyelveken: a vasárnap = vásárnap. Szlávul = a hét napja. A volgai ugoroknál és bolgároknál = orosz péntek, hét-nap. Indoeurópai kultúrkörben = a Nap napja

 

 

Hét napjaihoz kapcsolódó szokások

 

A rendszeres jelzőnapok tipikus példájának tekinthetők a hét napjai, amelyek állandó napi „regulákat” határoztak meg. Ezek a szabályok erősíthetik egy ősi-népi öröknaptár feltételezését. Ugyanis, csak ilyen megoldás mellett lehetséges, hogy a hét adott napjára és az esedékes havi jelző- és jeles napokra előírt szabályok egymással ne ütközhessenek.

Öröknaptárral ugyanis kiküszöbölhetők olyan ellentmondások, mint például: heti dologtiltó napra eső havi kötelező tevékenység; a zárt napra előírt szomszédolás vagy vásár; esetleg termőnapra előírt vetési tilalom. Lássuk - tehát - a heti jelzőnapokat, a régi magyar hiedelmek tükrében.

 

Hetedfő (hétfő, hetfő):

 

A magyar népi hiedelem szerint: amilyen a hétfő, olyan az egész hét. Különösebb tiltás nélküli nap, de egyes helyeken nem javasolják az új dologba kezdést, az utazást vagy pénz kölcsön adását. Kedvező napnak tartották a nagyobb házimunkákhoz (takarítás, mosás, szerszámok és állattartó helyek karbantartása). Babot, virágot általában nem vetnek, és szárnyast sem „ültetnek”.

 

Kettednap (kedd):

 

Gonoszjáró napnak tartották. Erre a napra nem javasolják a trágyahordást, a vetést, a szántást és az aratást, de még a dióverést sem. A nőknek nem javasolták a nehezebb vagy nagyobb munkákat. Babot sem vetnek. Viszont: szárnyas-ültetésre alkalmas nap.

 

Harmadnap (szerda):

 

Összességében szerencsés nap, kifejezetten előnyös. Egyes helyeken – naplementéig – böjti napnak számított. Mivel = lyukasztónap (szexuális aktusra javasolt), ezért a háromnapos lakodalmak esti megkezdésére kiválóan alkalmas. Viszont: egyes helyeken gyermekszülésre nem tartották kedvezőnek. Szántásra, boronálásra és vetésre nem javasolt üresnap.

 

Negyednap (csütörtok):

 

Általában tiltás nélküli nap. A nagyobb munkák legfontosabb napja (szántás, vetés, betakarítás, állatok áthelyezése, építkezések). Főleg tök és uborka ültetésére tartották megfelelőnek.

 

Ötödnap (péntek):

 

Nők számára részben dologtiltó nap. Tilos volt: a kenyérsütés, fonás, varrás, mosás, meszelés, gyógyfüvek gyűjtése, tej és kovász kölcsön adása, kotlós ültetése. Ugyanakkor, kiváló nap a takarításra, rendrakásra. Emberre és állatra szerencsétlen születési nap. Sok helyen a hét végi tisztálkodás, haj- és körömvágás napja. Böjtölésre leginkább kedvező. Egyes helyeken böjti (húsnélküli) nap. Szerencsétlen és gonoszjáró napnak tartották, amely alkalmas rontás-elűzésre és szerelmi- és termékenység mágiára, fiatalok napnyugta utáni „ismerkedésére és vendégjárására”.

 

Hatodnap (szombat):

 

Általában szerencsés nap. Kenyérsütésre és szépségvarázslásra alkalmas nap. Egyes helyeken fürdőnap. Téli időszakban „disznótoros nap”. Ajánlatos tojó ültetésére és babvetésre. De, az asszonyok számára a mosás és fonás tiltott cselekedet.

 

Hetednap (Nagynap, Szentnap, Úr napja, vasárnap, vásárnap):

 

Szerencsés születési nap, és általános dologtiltó nap. Szépségvarázsláshoz kedvező. Takarítási, mosási, és vasalási tilalom. Kifejezetten közösségi nap (rokonlátogatás, vendégjárás, vásározás, mulatságok, egynapos lakodalmak stb.).

 

Folytatás a következő füzetben

….

 

<<<

vissza a főoldalra