Aranyszarvas Füzetek

 

MAGYAR KORONA FELIRATAINAK ÉRTELMEZÉSE

 

 

Témakör: Rovásírás

17. szám

2011. év

 

 

<<<

vissza a főoldalra

 

 

 

Figyelem!

Az itt közzétett dokumentumok elektronikus formában szabadon másolhatók, terjeszthetők, de csak saját célokra, nem-kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz, változtatások nélkül és a forrásra való megfelelő hivatkozással használhatók.

Minden más terjesztési/felhasználási forma esetében a szerző/tulajdonos engedélyét kell kérni!

Ezt a copyright szöveget a terjesztett dokumentumban mindig fel kell tüntetni!

 

 

 

 

 

Farkas László (Remete)

Magyar korona

 

MAGYAR KORONA FELIRATAINAK ÉRTELMEZÉSE 

 

Elemzés magyarázatokkal, tudományos kutatások alapján. 

 

 

BEVEZETÉS 

 

 

A magyar Korona eredetéről közzétett vélemények – igencsak eltérőek.

Megállapításaikban számos bizonytalanság és ellentmondás érzékelhető.

Egy részük: kellően nem igazolt, megválaszolatlan, vagy bizonytalannak tűnő feltételezés.

Pillanatnyilag csak az biztos, hogy a koronát körbelengő legendákat: a tények nem igazolják…

 

 

Korona felső része (latin stílusú koronarész)

 

A keresztpántok apostol-ikonjai: félalakosak, tükörszerűek, főleg római-keresztény stílust képviselnek, latin nyelvű felírással.

Az ikonon ábrázolt apostol-szentek mindegyike - korabeli legendák szerint - az akkori keresztény világ valamely területén hittérítő tevékenységet végzett. Őket a keleti és nyugati keresztény irányzatok legendáriumai egyaránt elismerik.

 

 

                                                  ___                                  

1. ikon: „SCSOMS”, vagyis: SanCtuS TOMAS. Szent Tamás, a pártusok, indiaiak térítője.

E szent tisztelete a VII. századtól terjedt el.

                                                                                                         ___                                  

A szent = sanctus szó scs rövidítése: V. századtól elterjedt el a latin írásban, bizánci hatásra.

A latin T betű a görög τ-hoz hasonló írásmódja: bizánci vagy gót hatásra utal.

 

                                                                                               ___                                                                                                                                                                                                                                                                

2. ikon: Felirat: „SCSICOBVS”, vagyis: SanCtuS IACOBVS. Szent Jakab a jeruzsálemi egyház feje, és (a legenda szerint) a „hispániaiak” térítője. Tisztelete: a VII. századtól.

A J betű I betűvel írva: VIII. század előtti latin írásmód.

A latin A betű helyett az  betű jelölés használata: kelet gót hatásra utal.

Az U hang V formájú jelölése: nem nyugat-európai (Karoling) latin írásmódra utal.

 

                                                   ___                                  

3. ikon: „SCS DRES”, vagyis: SanCtuS  ANDREAS. Szent András a szkíták térítője.

Tisztelete: a IV. századtól terjedt el.

Az AN latin betűk összevont  írás-jelölése: keleti gót hatást tükröz. 

 

 

                                                    ___                                  

4. ikon: „SCSPETRVS”, vagyis: SanCtuS PETRVS. Szent Péter, a római zsidók térítője.

Tisztelete: a III. századtól terjedt el.

Az U hang V formájú jelölése: nem nyugat-európai (Karoling) írásmódra utal.

 

 

                                                   ___                                  

5. ikon: „SCSPVLLIS”, vagyis: SanCtuS PAVLUS. Szent Pál, a pogányok térítője.

Az A betű   jellel írása: a XI. századi krónikákban egyre gyakrabban tűnik fel (bizánci hatás).

Az LI –jel talán a türk (Pavlus) kiejtésmód, vagy a balkáni (Pavlis) környezetű átírása. Vagy archaikus római átírás (Paullus, Paulius) ligatúra (VL =LI), vagy grúz-örmény i=LI betű átvétel.

Az U hang V formájú jelölése: nem nyugat-európai (Karoling) írásmódra utal.

 

                                                  ___                                  

6. ikon: „SCSPHILIPVS”, vagyis: SanCtuS PHILIPVS. Szent Fülöp, az anatóliaiak, illetve (a legendák szerint) az India felé menekült „szíriaiak” térítője.

Tisztelete: a VI. századtól terjedt el.

Az U hang V formájú jelölése: nem nyugat-európai (Karoling) írásmódra utal.

 

 

                                                   ___                                  

7. ikon:SCSIŌhS”, vagyis: SanCtuS IOhAneS: Szent János, a kis-ázsiai partvidékiek térítője.

Tisztelete: a III-IV. századtól terjedt el.

 A H=h kisbetűs átírás: a VII. századtól terjedt el, de utalhat korábbi gót hatásra is.

 Ez az írásmód: a VIII-XI. századtól terjedt el, főleg az érmeken gyakori írásmódban. 

 

8. ikon: Állítólagos felirat: „SCSBΛRTHOLO”, vagyis, Szent Bertalan, a kaukázusiak térítője. Bizáncban csak a IX. század óta tekintik szentnek. Ez az ikon nem látható, mivel az alsó korona Jézus-kép teljes mértékben takarja. A róla közzétett rajz kétséges, mivel: az „SCS” rövidítésnél az S-feletti vonal hiányzik. Állítólag: Rauscher Lajos 1880. május 9-10.-én rajzolta le, az Ipolyi Arnold által vezetett koronaszemlén. Az ikonról kép (ha van?): nem elérhető.

 

9. ikon: a koronatetőn elhelyezkedő Pantokrátor ikon. A többi latin feliratú ikonoktól eltérően stílusa az alsó (görög) koronarész Jézus-ikonjához hasonló. Felirata: Nap és fekvő Félhold (a bizánci ikonográfiában szokásos  rövidítések helyett).

 

Kereszt: stílusában eltér a korona mintázatától. Beillesztése (a Pantokrátor-kép megfúrása) utólagos szerkesztésre utal. A kereszt eredetileg más szögben (esetleg egyenesen) állhatott. Ezt sejteti a kereszt a korona abroncstetejének aszimmetrikus meghajlása (egyenetlen torzulása) = utólagos erőszakos behatás okozta deformációra utal.

 

 

Tények:

 

- a felső korona: nem önálló korona, hanem az alsó koronához készített tudatos kiegészítés;

- a kereszt: utólagos beillesztés, dőlése nem tudatos szerkesztés, hanem erőszakos behatás következménye;

- az ikonok = sík képek: nem domború felületre készülhettek (a koronától külön);

- az 1-8. számú ikonok: latin nyelven íródtak, bizánci és keleti gót hatás alatt, nem Karoling kultúrkörben;

- az 1-8. számú ikonok: nem készülhettek, a VIII-IX. század előtti időkből;

- az 1-8. számú ikonok: nem származhattak a nyugat-római keresztény kultúrkörből;

- a 9. számú ikon: technikája és kialakítása - a többi latin ikontól eltérően - bizánci stílusú;

- a 9. számú ikon: az alsó koronarész Jézus ikonjával mutat hasonlóságot;

- 9. számú ikon: a Pantokrátor két oldalán a Nap és Hold jel idegen a bizánci és római kereszténységtől.

 

A felső koronarész különlegessége:

 

A 9. számú ikonon a Pantokrátor feje mellett - a szokásos  felirat helyett a Nap és Hold jele látható.  Amely akkoriban a gnosztikusok jelképe volt. Akik jelentős számban éltek (X - XIV. században) a Dunántúl végein, Alvidéken és Ny-balkáni tartományokban, Erdélyben és Moldvában.

 

 

Korona alsó része (bizánci stílusú koronyarész)

 

Az ikonok bizánci keresztény stílusban készültek, görög nyelvű feliratokkal ellátva. A szentkép-ikonok feltehetően 843. után készülhettek, mivel az azt megelőző időszakban: Bizáncban tilos volt Krisztus és a szentek képi ábrázolása (hivatalos képrombolások időszaka). Az alsó korona nem készülhetett férfi számára, mivel bizánci női diadémot formál.

 

 

1. ikon: . Kiírásban: Ιησούς Χριστός, vagyis: Jézus Krisztus, a földi Pantokrátor.

Jelmagyarázat: a kör = uralkodói jel (kartus), bizánci jellegzetesség.

Az ilyen ábrázolás: VI. század utáni bizánci jellegzetességet mutat. A trón melletti két fa IX-XII. századi gnosztikus keresztény ábrázolást sejtet.

 

2. ikon: „Χ ΟΑΡ  ΓΑΒΡΙΗΛ”, vagyis a „Gábriel arkangyal” név rövidítése.

Jelmagyarázat: X = keresztény, OAP = az arkangyal

Szárnyas, glóriás és lándzsás ábrázolása: csak a V. századtól elterjedt el.

Mihály arkangyallal szembenéző ábrázolása: csak a VI. századtól elterjedt el.

 

3. ikon: „Χ ΟΑΡ  Χ ΜΙ”, vagyis a „Mihály arkangyal” név rövidítése.

Jelmagyarázat: X = keresztény, OAP = az arkangyal

Tisztelete: a V. századtól. Gábriel arkangyallal szembenéző szárnyas, glóriás és lándzsás ábrázolása: csak a VI. századtól elterjedt el.

 

4. ikon: DΗΜΗTΡΙΟς”, vagyis: Szent Demeter, a katona vértanú.

Jelmagyarázat: = Ό Άγιος = szent.

Tisztelete: a V. századtól.

Lándzsás és páros ábrázolása Szent Györggyel: csak a VII-IX. század között terjedt el.

 

5. ikon: ΓΕώΡΓΙΟς, vagyis Szent György, a katona vértanú.

Jelmagyarázat: = Ό Άγιος = szent.

Lándzsás és páros ábrázolása Szent Demeterrel: csak a VII-IX. századtól terjedt el.

 

 

6. ikon: DAMIANOV”, vagyis Szent Damján, a gyógyító vértanú.

Jelmagyarázat: = Ό Άγιος = szent.

Páros ábrázolása Szent Kozmával és közös ünneplésük: a VII. századtól terjedt el.

 

 

7. ikon: KOVMA’V”, vagyis Szent Kozma, a gyógyító vértanú.

Jelmagyarázat: = Ό Άγιος = szent.

Páros ábrázolása Szent Damjánnal és közös ünneplésük: a VII. századtól terjedt el.

 

 

8. ikon: Felirat: „X ΚωN ΒΑςΙΛΕΥς ΡωΜΑΊωN  Ό  ΠΟΡΦΥΡΟΓΈΝΗΤΟς

Mai átírásban: Κων βασιλεύς ΡωΜΑΊωN  Ό  Πορφυρογέννητος

A Kon… rövidítés miatt több fordítás és értelmezés lehetséges:

1.Konstantinosz / császár / római / ’a Bíborbanszületett /”

2. Konstantinopoliszi /császár / római / ’a Bíborbanszületett /”

 

Ábrázolás: a bizánci keresztény „igaz hitet” kifejező és dicsfénnyel, bizánci császári címre utaló jogarral és vörös írásszínnel. Beillesztése alkalmi kiegészítésre utal. A 8. ikonon látható császári jogar ábrázolása a X. század után terjedt el, előtte a kettős keresztes jogar vagy országalma szerepel az érmeken.

 

9. ikon: Felirat:ΓΕωΒΙΤΖ Άς ΠΙςΤΟςΚΡΑΛΗς ΤΟΥΡΚΙΑς”.

Mai átírásban: ΓΕωΒΙΤΖ /Άς / ΠΙσΤΟς / ’ΚΡΑΛΗς /ΤΟΥΡΚΙΑς”.

Több szó szerinti fordítás lehetséges (értelmezéseit lásd később):

1.Geobitz / legyen / hívő / király / Türkiáé        

2.Geobitzas / hívő / király /Türkiáé  

 

Ábrázolás: dicsfény nélkül (nem bizánci hitű), fekete írásszínnel (bizáncinál kisebb hatalmú), türk (magyar) király, sajátos formájú jogarral. Beillesztése alkalmi kiegészítésre utal.

 

 

10. ikon: Felirat: ΜΙΧΗ ’Χω ΠΙςΤΟς  ΒΑςΙΛΕΥς  RwMAΊwN O, ΔΚ”;  ahol:  = ou

Mai átírásban: Μιχαήλ / ’Χω / πιστός / βασιλεύς / Ρωμαίων / Ό /Δούκας

Szó szerint fordítva: + Mihály / már / hívő / császár / római / a’ Duk(ász) /

Bizánci uralkodó (1071-1078) jogarral, a bizánci „igaz hitet” kifejező dicsfénnyel, uralkodót megillető vörös írásszínnel. Utólagos durva illesztés, az eredeti (más) kép helyére.

 

Erre utal, hogy az ikon kivágása durva, mérethibás, foglalatába nem illeszkedik. Valamint az, hogy a többi ikontól eltérően nem forrasztással, hanem szegecseléssel rögzítették. Úgy tűnik, hihetünk Révai Péter koronaőr feljegyzésének (1613.), miszerint: az ikon helyén – eredetileg - Szűz Máriát ábrázoló ikon volt.

 

Valószínű, mivel a bizánci ikonográfiában elfogadott az olyan ábrázolás, ahol két uralkodó „Szűz Mária és gyermek Jézus színe előtt” tesz fogadalmat.

Ahogy, Hagia Sophia bazilika mozaikján is, ahol: I. Konstantinusz (306-337) templomépítő római császár és I. Jusztiniánusz (527-565) templom-újjáépítő bizánci császár együtt köszöntik Szűz Máriát.

 

 

Az alsó koronarész különlegessége:

 

A Jézust ábrázoló ikon – mint a koronatető Pantokrátor ikonja - bizánci stílusa ellenére gnosztikus díszítésű. Ez az ikon: bizánci kultúrkör hatókörében, de gnosztikus vallási igények alapján készülhetett. Feltehetően a X - XII. században: amikor még nem indult meg a gnosztikus keresztények elleni hadjárat.

 

Tények:

 

- az alsó koronarész: VII-XII. század előtti bizánci női diadémot formál;

- az ikonok: többségük egyértelműen bizánci keresztény stílusban készültek (ikonográfiai jellegzetesség);

- az 1. ikon: Jézus-ábrázolás bizánci stílusban, gnosztikus életfa-díszítéssel (nem kanonikus ábrázolás);

- a 2-7. ikonok: feltehetően egy műhelyben és egy időben készültek (stílus és gyártás azonosság);

- a 2-7. ikonok: nem készülhettek a VIII-IX. század előtti időkben (ábrázolási és felirati sajátosság);

- a 8-9. ikonok: a korona készítésekor végzett alkalmi beillesztések (erre utal a képek megvágása);

- a 10. ikon: az eredeti kép helyetti későbbi képcsere (mérethiba, durva képvágás, szegecselés).

 

 

Geobitzász és „Bíborbanszületett

 

A Geobitz’asz = összetett szó, eredetre vagy birtokosságra utaló -ας végződéssel. Ahol: a geo = föld, terület (ógörög); a bitza = ág, vessző, kiemelkedés, fennsík, uralkodó (ógörög); tiszta víz, kisebb folyó (ugor).

 

Geobitzász jelentése = föld ura (földesura, helyi uralkodója, „gyulája”), föld ága (onnan származó), folyó-földi (melléki), folyóközi (folyókkal határolt területi), ágas-földi (erdő széli, vagyis: erdő-elvi = erdélyi).

 

Geobitzász-szó utalhat helynévre is, úgymint: Bitza-földi (latinosan: Vitca-földi). A Kárpátok körzetében sok az ilyen nevű település és folyó (Bicău, Bica, Bic, Bicca, Bitza, Vica, Visa, Vişa, Vinca, Vinnica).

 

Lehetséges, hogy a Geobitz = személynév, de az adatok nem meggyőzőek. Az viszont elgondolkodtató, hogy a görög szó: Βίσονας = bölények, Βιτζας = tülök-szavú. Vagyis egyes számban: hasonlóak a türk-magyar-bolgár eredetű Zombor név jelentésével. Így a Geo+bitzász szó jelenthet = „Zombor-földi”-t is.

 

Több bizánci császár illettek „bíborbanszületett” jelzővel. Egy részük kapcsolatba hozható olyan magyar uralkodókkal, akikre a „Geobitzasz” meghatározás pontosan illeszkedik. 

 

„Folyóközi” vagy „Bitza-földi” „föld ura”

türk király

 

Bíborbanszületett” „konstantinopoliszi

bizánci császár

 

 

 

Zombor gyula (föld ura) = Körös-Temes közti (folyóközi), egyik erdélyi (erdőszéli) király. VII. Konsztantinosz császárnál felveszi keresztséget, Hierotheosz szerzetest Erdélybe hozza téríteni.

 

VII. Konstantinosz császár (908-959) = Zombor gyulát 953. körül az bizánci nemesi szintre emeli, barátjává fogadja, Erdélyben létrehozatja „Türkia” püspökségét. Térítő papot küld Erdélybe.

 

 

 

Zombor gyula = nem vesz részt a Bizánc elleni kalandozásokban. Lánya Sarolta (Géza fejedelem felesége, I. István király anyja) bizánci hitre tér.

 

II. Romanosz császár (959-963) = leveri a balkáni magyar kalandozásokat. Szövetség zálogául ekkor is küldhették Saroltnak keresztelői diadémot.

 

 

 

Géza fejedelem (971-997) = fiára, I. Istvánra bízta Nyitra-vidékét. Itt található Nagybiccse (Bytča), amelyet 1234-ben „terra Bycha-ként említenek (latinul), ami ógörögül: ΓΕω ΒΙΤΖΑς.

 

II. Baszileiosz császár (976-1025) = támogatja Géza fejedelem első feleségnek (Saroltának, I. István anyjának) bizánci egyház-szervezési törekvéseit és a veszprémi „bizánci” apácakolostor alapítását.

 

 

 

Géza fejedelem = Judit nevű lánya 999.-ben másodszorra feleségül megy Gavril Radomir bolgár trónörököshöz. Juditnak (az esküvő előtt) át kellett térnie a bizánci hitre (ungarska Mária nevet felvéve), amelyet diadémmal tanúsítottak.

 

II. Baszileiosz császár = abban az időben a Bolgár Királyság lényegében az Ő fennhatósága alatt állt. Átkeresztelésének lehetett tanúsítványa a korona alsó részét formáló női diadém: a bizánci és türk (magyar) uralkodók közös ábrázolásával.

I. István király (997-1038) = Bizánc oldalán bekapcsolódik a bolgárok elleni háborúba. Judit visszatér I. István udvarába. Itthon szüli meg Deljánt, a későbbi II. Péter bolgár cárt.

 

II. Baszileiosz császár = legyőzi a bolgárokat. Mivel I. István király bizánciakat támogatta, ezért Radomil hazaküldi Juditot (ungarska Máriát). Ekkor kerülhetett haza átkeresztelési diadémja.

 

Kiegészítések

 

Geobitzasz” ikonja nem ábrázolhat X. század utáni magyar uralkodót! Ugyanis, a X. század végétől a magyar királyokat már nem „ΤΟΥΡΚΙΑς” (Türkiai), hanem „ούγγριας” (Ugriai).  Ahogy ez olvasható a Veszprém-völgyi apácamonostor görög nyelvű alapító levelében is (997-1002. körül). Vagy „Παννονίας (Pannoniai) uralkodójaként említik.

 

Bírorbanszületett” ikonja nem ábrázolhatja VIII. Konstantin vagy I. Manuel császárt (bár ők is „bíborban-születettek”), mivel nincs adat arról, hogy magyar „türk” királlyal kapcsolatban álltak volna.

 

 

Következtetések

 

Az alsó korona szentkép-ikonjai: stílusuk és írásjellemzőik alapján a IX - X. században készülhettek.

 

Az alsó korona „Geobitzasz” feliratú ikonja a X. században készülhetett és feltehetően: Zombor erdélyi gyulát ábrázolhatja. Sokkal kisebb valószínűséggel Géza fejedelmet.

 

Az alsó korona Kon Bíborbanszületett” feliratú ikon feltehetően: VII. Konstantinosz császárt ábrázolja. Kisebb valószínűséggel: II. Romanosz vagy II. Baszileiosz császárt.

 

Az alsó korona Dukász” ikonja helyett eredetileg Szűz Mária (Istenanya) ikonja lehetett.

 

Az alsó (bizánci) korona: női keresztelési vagy uralkodói diadémot formáz. Ez a diadém Sarolta (kisebb valószínűséggel: Judit) bizánci keresztelési diadémja lehetett.

 

 

A felső (latin) koronarész ikonjai: stílusuk és írásjellemzőik alapján a IX - X. században készülhettek. Feltehetően valamilyen liturgikus tárgy díszítéseiként, amiket később felhasználtak a felső koronarész kialakításánál (kiegészítve a bizánci stílusú, gnosztikus jellegű Pantokrátor-képpel és kereszttel).

 

 

Mivel a teljes korona – összességében – ütközik a IX-X. századi latin és bizánci „kánonnal” (egyes ábrázolásai eretnekek), ezért valószínű, hogy a koronát: kifejezetten királyavatási célból készítették. Erre utal, hogy a korona egyesíti a latin és görög keresztény, valamint a gnosztikus és pogány-keresztény irányzatok szimbolikáját. Valamint, hogy az uralkodó csak „királyavatásakor” viselhette, csak szertartás alatt.

 

Feltételezhető, hogy a koronát: hazai műhelyben állították össze, az ország egységének kifejezésére.

 

 

Kizárások:

 

Nem lehetett Attila (Buda, vagy még régebbi uralkodó) koronája, mert: ikon-, stílus- és írásjellegzetességei időben sokkal későbbiek. Ezért, e korona IX-X. század előtti létezése: még mítoszként is megalapozatlan. 

 

Nem kaphatott türk (magyar, ungar) uralkodó „koronaként” női diadémot, mert: durva sértésnek minősült volna, viselése egyenértékű lett volna a tekintélyveszéssel, a római és bizánci egyház kiátkozásával.

 

Nem kaphatta ezt a koronát (vagy alsó részét) I. István: mert akkoriban a magyar uralkodókat már nem „türkök-nek” nevezték (hanem ugoroknak, ungaroknak, hungaroknak, vengereknek).

 

Nem kaphatta a felső koronát I. István király II. Szilveszter (999-1003) pápától: mert valószínűtlen, hogy a római egyház feje olyan koronát küldött volna, amelyet görög-gnosztikus Pantokrátor ikon díszít. 

 

Nem kaphatta ezt koronaként I. István király Bizáncból sem, mert: római keresztény irányzat felé kötelezte el magát, és a bizánci keresztény Koppány, Ajtony, Prokuj stb. leverésével jutott hatalomra.

 

Nem valószínű, hogy a koronát a „nagy egyházszakadás” (1054.) után szerkesztették egy egésszé, ilyen kevert (bizánci, latin, gnosztikus és pogány keresztény) „igényeket kielégítő” – eretnek – módon…

 

A korona ikonográfiai szimbólum-rendszere

 

Alsó korona

 

Az alsó korona (nyitott női diadém) földi létet jelképezheti, a világ nőies jellegét hangsúlyozva.

A elülső oldali 3 ikon = a földi hatalom isteni erőit jeleníti meg, ahol:

- Jézus ikonja a földi lét feletti uralmat jelképezi: a meghaló és feltámadó Istenfiút, ;

- Gábor és Mihály arkangyal az égi és földi erők egységének irányítására és őrzésére utal; 

- Jézus, Gábor és Mihály arkangyal hármas ábrázolása az égi és földi béke egységét szimbolizálhatják.

 

Az oldalsó 4 ikon = a földi lét alapvető mozzanatait jeleníti meg, ahol:

- Szent György és Demeter a földi év: küzdelmi, nyári időszakára utal;

- Szent Kozma és Damján a földi év: gyógyuló-erőszerző, téli időszakára utal.

 

A hátoldali 3 ikon = az isteni erő által adományozott földi hatalomra utal, ahol:

- Szűz Mária eredeti ikonja a földi élet forrását jelképezi: Szűz Máriát (mint keresztény Istenszülő, gnosztikus Föld Anya, székely Babba Mária, bolgár Baba Márta, ugor és ős-szláv Arany Baba);

- Bizánc császárának ikonja: a bizánci kereszténység uralmára utal;

- Türkia királyának ikonja: a Bizánccal szövetséges „pogány” vidék befogadására utal.

- Szűz Mária és a két uralkodó hármas ábrázolása: fogadalom az együttműködésre, békés együttélésre.

     

Az alsó korona eredetileg 5 csüngővel rendelkezett, amely az akkori fogalmak szerint: a földi világot mozgató (tartó) 5 elemet szimbolizálhatta: víz, föld, levegő, tűz, éter (lélek-szellem-életfa). Erre utal, hogy a csüngők végi medalionokat a Földet jelölő F-rovásjel [,,] díszíti. Ez megegyezik az ógörög Földisten nevének (θεός) első betűjének ógörög, etruszk jelével , az antik és ősi kínai Föld-jellel.

 

Az alsó korona elülső részén – a Jézus-ikon két oldalán – a felső pártarészen: a 4 Ù alakzat = 4 vizekben gazdag hegyeket, a 4 Ç alakzat = 4 négy folyót (a vízgyűjtő területeivel) jelképezhet. Kék-zöldes filigrán-csúccsal jelölve a hegyeket, és vörös filigránnal a fő, és fehérrel a kisebb folyókat. Vagyis, azokat a területeket (4 égtáj szerint), amelyeket a megkoronázott uralkodó felügyeletére „bíztak” a király-választók. A 4 hegyvonulat: Nyugati-Alpok (Pannon-Alpok), Északi-Kárpátok és (Szarmata-hegyek), Keleti-Kárpátok (Ugor-hegyek), Dinári-hegység (Illír-hegyek). A hegyvidékek 4 fő folyója: felső Duna (Danu, Danube, Dunav), Tisza (Tiarantos, Ticza), Száva (Savus, Sava). Valamint, a Temes (Tibisis, Tibica, Timis), esetleg a Duna (Ister, Istros) bal parti része.

 

Felső korona

 

A felső korona (fedett koronarész): a férfias jellegű, uralkodó égi-szellemi világot jelképezi.

 

A korona felső részének 4 pántja: a négy világtájra utal (felülnézetben a Föld jeltét adva). A pántokon elhelyezett 8 apostol ikonja: a kereszténység elterjedését mutatja be, a hittérítő apostolok képeivel. 

 

A koronatető Pantokrátor-ikonja: a világmindenség urát jelképezi (oldalán Nappal és Holddal) Az akkori világi felfogás szerint: Isten (keresztény), Égi Atya (gnosztikus), Teremtő (magyar) Tengri (hun, bolgár), Numi Torem (ugor). Az ikon közepéből „kinövő” kereszt (stilizált életfa): „világteremtő erejére” utal.

 

Teljes korona

 

A korona jelképezi: a magyar keresztény területét és államiságát, uralma alá vont népeket és hitüket. Kifejezve az uralkodó „Ég által is szentesített” hatalmát, elvárva az uralkodói kötelességei teljesítését.

                                          

Vége

 

 

<<<

vissza a főoldalra