|
Aranyszarvas Füzetek Kárpát-medencei UNGAROK (Fekete
UGOROK) Témakör: MAGYARSÁG TÖRTÉNETE |
11. szám 2010. év |
vissza a
főoldalra |
|
Figyelem!
Az itt közzétett dokumentumok elektronikus formában szabadon másolhatók, terjeszthetők, de csak saját célokra, nem-kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz, változtatások nélkül és a forrásra való megfelelő hivatkozással használhatók. Minden más terjesztési/felhasználási forma esetében a szerző/tulajdonos engedélyét kell kérni! Ezt a copyright szöveget a terjesztett dokumentumban mindig fel kell tüntetni! |
|
|
|
Farkas László
(Remete) Magyarság
eredete: 6. rész KÁRPÁT-MEDENCEI UNGAROK (FEKETE
UGOROK) Elméletek,
kutatások, eredmények, következtetések… Szöveggyűjtemény
korabeli krónikák és tudósítások felhasználásával. UNGAROK = UGOROK = OUGGOROK
Ungarok, ugorok: Kárpátok és Urál
közötti
ligetes-sztyeppei területen élő, ugor nyelvű
népesség [kárpáti és doni ugor, muróma, mescser, mazsar, iuggor, ouggor]. Fekete ugorok: Volga- és
Káma-folyó között élő keleti
ugorok [mazsarok, mescserek, jugorok egy része]. A 9. században más népek
nyomására – szláv területeken át – a Kárpát-medencébe költöztek. Feltehetően
szövetségben állhattak azokkal a türk és kabar törzsekkel, akik ezidőtájt ki
váltak a kazár birodalomból, és a Fekete-tenger partvidéke felől közelítették
a Kárpát-medencét. Ezt a vélekedést erősíti, hogy a szláv krónikák ezeket a
türköket-kabarokat is ugoroknak nevezi. Tudósítások, leírások
Rogozsszki Krónikás néven ismert töredékek (készült 1412.
körül) így emlékezik: „Sok év elteltével szlávok telepedtek le a Duna mentén, ami most Magyar föld, és ahonnan a szlávok szétvándoroltak.”… „A 6405. évben [897] éltek szlávok a Duna mentén, az ugorok, murómák és dunai bolgárok.” Sváb Évköny „Annales Alamannici” ilyen (903. előtt)
bejegyzéseket tartalmaz: 899. évnél: „Az ungarok
Itáliára támadtak és háborúban legyőzték a lombardokat.” 900. évnél: „A bajorok harcoltak az ungarokkal és egy részüket leölték.” 902. évnél: „Harc Moráviában az ungarokkal…” Szent-Bertin Évkönyv („Annales
Bertiniani”) így ír (904. körül): 862. évnél: „Dánok az ő (Lajos király) országa nagy
részét öldökléssel és tűzzel pusztítva zsákmányolják. De olyan ellenség is
dúlja az ő országát, amelyik ezelőtt azon népek számára, akiket ungaroknak neveznek,
ismeretlen volt.” 894. évnél : "Akkortájt Zwentibold,
Moravia szlávságának királya ... bevégezte: röviddel fia uralomra kerülését
követöen, a királyság ... tönkrement az ungarok miatt." Niederaltaich-i Évkönyvek „Annales
Altahenses” egyes bejegyzései (907. előtt): 889. év: „Ungarok kivonultak Szkítiából.” 893. év: „Jelentős csata a
bajorok és ungarok között.” 899. év: „Ungarok megszálták Itáliát, és csatát
nyertek.” 906. év: „Ungarok kifosztják Szászországot.” Brunon
(német püspök,
misszionárius) II. Henrik német császárhoz írt levelében (1008.) így ír kijevi utazásáról: „Fekete ugorokról azt hallottam, hogy amikor első ízben jutott el hozzájuk a Szent Péter trónjának üdvözítő követsége, azok, leszámítva a misszionáriusaink elvakultságát – Isten bocsássa meg nekik - mind megtértek és kereszténnyé váltak.” Helmold
von Bosau (szász pap, történész) „Chronicon Slavorum” című művében (1170. körül) írja: „Az ungar nép egykor nagyon hatalmas és bátor nép volt a csatában, és félelemben tartották még a Római birodalmat is. De a hunok és dánok [vikingek] veresége után sor került az ungarok harmadik inváziójára, feldúlva és megsemmisítve az összes szomszédos országot. Hatalmas sereget gyűjtve, felfegyverezve elfoglalták a Bajor vagy Sváb területeket, azon túl tönkretették a Rajna-menti területeket, tűzzel-vérrel borították egész Szász tartományt egészen a Brit-óceánig.” Duklianin (horvát? pap, krónikás) évkönyvében
(1190. körül) ezt írta a magyarokról: „Csaszlav király uralkodása [927-950. között] alatt Kisz [Csiz] nevű venger (ugor, ungar, magyar) hadúr hadseregével Boszniába vonult és elpusztította és kirabolta ezt a területet. Akkor, embereket gyűjtve, a király felvonult ellene a dvinai ispánságnál a folyóhoz közel. … Aznap sok venger esett el annál a helynél, melyet Civelino-nak neveznek, ami marhabőgést jelent.” Ugorok, vagyis a jugorok (iuggorok)… akik
magyarok
Salamon Neugebauer (lengyel történész) „Moscovia, hoc est …” terjedelmes című
statisztikai és földrajzi leírásában (1612-ben) megemlíti: „Az északi tengernél elterülő Jugoria, ahonnan egykor a Meotisz-tónál hosszú ideig élő ugorok vagy magyarok, feltehetően az országuk terméketlensége miatt áttelepültek a Duna partjára, és elfoglalták Pannoniát, elsőnek adták annak a Jungária nevet, de néhány iratban ezt megváltoztatva, Ungáriának nevezték. Moszkoviaiak úgy tartják, hogy az uralmuk alatt állók [jugoriaiak] egykor leigázták Európa nagy részét. Bizonygatják, hogy a jugorok ezidáig egy nyelven beszélnek a magyarokkal. Bár tőlük drágaköveket és gyöngyöket szállítanak Moszkvába, ezeket nem az óceánjukból gyűjtik, hanem azok más országokból származnak, főleg azon óceán partjáról, amelybe a Dvina ömlik.” Erlesunda
de Peer Persson (svéd utazó, követ) „Regin Muschowitici
Sciographia” című művében (1615.) írja: „Jugra fejedelemség Mosztvától 350 mérföldre észak-keletre terül el; ahol egy Jugra nevü erődítménnyel körbevett város épült. Az oroszok úgy gondolják, hogy az ugorok kivándoroltak, vagy innen származtatják magukat, majd a Meotis-tónál éltek, majd a Duna-folyónál, ahol most az igazi ugorok élnek. Az oroszok nagyon büszkék erre és azt mondják, hogy az ő uralmuk alatt állt az a nép, amely borzalmasan feldúlta és elpusztította Itáliát, Frankhont és Germániát, és ezen országok pusztulást okozták. Manapság az e területen élő nép nem rendelkezik
szántófölddel, se legelővel, hanem a pusztaságban élnek, mint a lappok,
kenyér helyett vad madarak és állatok húsával táplálkoznak. Évente a nagy knyáznak
szőrmében fizetik az adót. A városban élő kupecek oroszokkal üzletenek, a
lakosságnak vodkát, gabonát, ruházatot, ágyneműt és egyéb termékeket
hozatnak, amire szükségük van, ezért elfogadnak drága coboly, nyest, fekete
és vörös róka, hód, vidra, menyét és más szőrmét, amelyekért más helyeken
nagy jövedelemre tesznek szert. Nyelvük szinte olyan, mint az ugoroké… … Ob folyó olyan széles, hogy nyáron, a leghosszabb napokon, is alig
lehet azon csónakkal átkelni. E folyó partján épült Obea város, a folyóról
kapva nevét; lakói úgynevezett ugorok,
hercegeik ugorok, akik Moszkovia fennhatóság
alatt állnak. … Ugor (ouggor) bevonulás… a hatodik
visszatérés?
Nyesztornak tulajdonított (1118. körüli) kijevi „Elmúlt idők krónika” így tudósít: „Sok idő múlva szlávok telepedtek le a Duna mentén, amely
most Ugor és Bolgár.”… „6406. évben [898.
körül]. Ugorok
elvonultak Kijev hegye mellett, amelynek
mostani neve Ugori [hegy], a Dnyeperhez érkeztek és zsákmányoltak; úgy
vonultak, mint a polovecek. És keletről áthágtak a magas hegyeken, amelyek Ugor-hegyekként neveznek;
és harcot vívtak az ott lakó vlahokkal [hegyi pásztornépekkel] és szlávokkal.
Ezután az ugorok elűzték a vlahokat; és elfoglalták azt a földet és összetelepültek a
szlovákokkal, maguk alá rendelve őket; és azóta az Ugor földnek neveztetik.”…
Anonymus (magyar királyi jegyző, krónikás) „Gesta
Hungarorum” című krónikájában (1200. körül) így írja le a magyarok
bevonulásait: „Az Úr megtestesülésének 884. esztendejében, amint az év szerint
jegyzett krónikákban írva vagyon, a hét fejedelmi személy, akit hétmagyarnak
hívnak, kijött Szcítia földjéről nyugat felé. …az
Etel folyót pogány módon tömlőn ülve úsztatták át, és sehol városba vagy
emberi lakóhelyhez vezető utat nem találtak. … amíg Oroszországba nem értek
azon a részen, melyet Szuszdalnak hívnak...
Miután
pedig az oroszok vidékét elérték, minden ellenszegülés nélkül egész Kiev
városáig hatoltak… [majd] kivonultak Kievből, s kievi oroszok vezetésével
Ladomér városához értek… Álmos vezér övéivel együtt Halicsba jött, s ott
pihenőhelyet választott magának és övéinek… [majd] az oroszok tanácsára és
segítségével útra keltek Pannónia földjére. S így a Havas-erdőn áthaladva, a hungi részekre szálltak… Az Úr megtestesülésének 903. esztendejében Árpád vezér elküldvén seregeit, az egész földet, mely Tisza és Bodrog közé esik Ugocsáig, minden lakójával együtt elfoglalta.” Kézai Simon (magyar krónikaíró, pap, jegyző) „Gesta Hunnorum et Hungarorum” címen ismert
krónikája (készült 1283-ban) ezt
írja a magyarok bejöveteleiről: „Jézus Krisztus születésének 872. esztendejében jővének be
ismét a húnok
vagy hungarok [magyarok]
Pannoniába, átkelének a besenyők, a fejér kúnok országain és Kió városán, s
aztán az Ung nevezetű folyónál szállának meg, hol várat építének, melly
folyótól nevezték őket a nyúgoti nemzetek hungar-oknak. S miután ezen kivűl még más hat várat is
alapítottak, egy ideig azon vidéken maradának. ... Árpád tört át hadával
elsősorban a ruthénok havasain s ő ütötte föl legelsőben táborát az Ung vize
mellett; minthogy az ő vérsége a többi scythiai törzsek fölött azon kiváló
méltósággal van fölruházva, hogy a seregnek menet közben előtte,
visszavonúláskor mögötte jár. És midőn a Dunán átkelve Pannoniába béjöttek,
maga Árpád azon helyt üté föl sátrait, ahol Fejérvár városa van. Az a hely
vala Árpád vezér első szállása.” Kálti Márk (magyar krónikaíró, ferences rendi
szerzetes, egyházi tisztségviselő) a „Chronicon pictum” elnevezésű krónikájában (készült 1360. körül) ezt írja a „honfoglalásokról”:
„Az Úr megtestesülésének 600, vagy 677. évében… a közönségesen magyaroknak nevezett hunok, latinul ungarusok, ismét bementek Pannoniába. Áthaladtak a bessusok, a fehér kumánok országán, Susdalián és a Kyonak nevezett városon, azután átkeltek a havasokon és egy olyan tartományba érkeztek, ahol rengeteg sast láttak... Azután 3 hónap alatt leereszkedtek a hegyekből és meg-érkeztek Hungaria, illetve Erdelw határára – a már említett népek akarata ellenére. … Árpád közben a hét vezérrel bejött Pannoniába, de vendégként, hanem mint akik örökség jogán birtokolják a földet.”… Antonio Bonfini (itáliai költő, történetíró) „Rerum
Hungaricum Decades” című majd krónikájában – eltérő így ír (1497-ben) a
magyarok újabb bejöveteléről: „A hunok… elhatározzák, hogy újból kivonulnak a félreeső, kietlen Szkítiából, és fölkeresik a rokonaikat. … Átkelnek a Donon, átvonulnak a roxolánokon, a szarmatákon, a hamaxobiusokon, a tauroszkítákon. … Már átjutottak a basternák, a kunok népén, keresztülözönlöttek a besenyőkön, az albánokon, amikor … pihenésre gondoltak. Azt
mondják, hogy sok székely… elébük sietett a
roxolánokhoz és a hamaxobiusokhoz, akiket most ruténoknak és russzoknak
nevezünk. … A hosszú úttól elfáradva megálltak az Amadocus- és Peucinus-hegység
alatt… három hónapig gyötrődtek a hegyek leküzdésével, és az istenség
útmutatását követve benyomultak a Magyarország határán fekvő Erdélybe. Ez
ugyan a basternáknak, peucinoknak, fehér kunoknak, besenyőknek nem tetszett,
de a magyarok behatolását nem tudták
megakadályozni. … A magyarok elfoglalják
szinte az egész Pannóniát, és berendezkednek új helyeiken, lecsendesítik a
vidéket, majd mindenfelől ellenség által bekerítve azon igyekeznek, hogy a
szomszédok támadásait megfékezzék.” Augustine Mayerberg (német diplomata, moszkvai nagykövet) „Voyage en Moscovie…” című leírásában (1663-ban) az alábbiakról tudósít: „Jugoria,
vagy Jugra, másként Juhra – nem nagy terület, Szibériával szomszédos, melynek
lakói tatárok, kemény és vad életet élnek, és az idősebb Iván Vasziljevics
óta elismerik Moszkva hatalmát és a Nagyhercegnek drága szőrmékben fizetnek
adót. Regélik, hogy innen vándorolt ki az a nép, amely leverte és teljesen
megsemmisítette az avarokat és hunokat és
elfoglalta Dáciát, Pannoniát és Norikumot, ezeket hatalma alá hajtva, igen
jelentős ismertségre tett szert a katonai sikerének számos példáinak
fényében. Némelyek mondják, annak bizonyítékául szolgál a nyelv hasonlósága… … egy némettől hallottam,
aki fogságban volt Szibériában és néha Jugoriába utazott, hogy a jugorok saját
nyelven beszélnek, amelyet a szibériai tatárok rosszul értenek, a kinézetük
szép, mert nem csúfítja el őket nagy fej, se benyomódott arc, mint a
tatárokat.” V. N. Tatishchev (orosz történész, geográfus) „Kis orosz történelem” című munkájában
(1769.) ez olvasható: „898-ban
Kijev mellett vonultak az ugorok vagy magyarok, keletről és békével vonultak a vlahokhoz; azokkal
csatázva, elfoglalták Pannoniát.” Patrick Gordon (skót származású orosz cári tábornok) naplójába (1691. körül) ezt
jegyezte:
„Magyarország egykor hatalmas és virágzó hatalom volt, északon Kárpátok hegyei, keleten a Fekete-tenger, nyugaton Morávia és Ausztria, délen Szerbia, Bosznia és Bolgária határolta, sőt ezek az országok valamikor a fennhatósága alá tartoztak. Jelenleg ungarok [ugorok, vengerek, magyarok] lakják, egy nép, hunok és avarok, vagy ugorok, akik a Volga-folyó közelében éltek; ez egy terület, amelyet máig Jugoriának neveznek, ezt a titulust használja (címében) a Moszkvai cár is. „
Folytatás a következő füzetben… |
vissza a
főoldalra |
|